Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői

beszámolókhoz adattárat bocsátottak rendelkezésre. Kidolgozták az úgynevezett kis ügyek intézésének kiemelt programját, ehhez anyagi hozzájárulást biztosítottak a Lakóterületi Alap révén, növelték a társadalmi munka szervezésének hatékonyságát, területeit.

Az értékelés szerint a testületek részére készült előterjesztések színvonala javult, s bár még mindig nem elég közérthetők, az üléseken tartalmasabbak, érdemibbek a viták. Változatlanul gond, hogy az ülések napirendje zsúfolt, az előterjesztések esetenként terjedelmesek, de a hozzászólások egy része is terjengős. A felszólalásokat nem kellően tükrözik az elfogadott határozatok. Bár a tanácstagok egy része a testületi döntések végrehajtásának ellenőrzésében részt vesz, a határozatok realizálásában szerepük ennek ellenére elenyésző. Erőteljesebb az interpellációkra adott válaszok kritikája, a bizottságok munkájában változatlanul sok a formalizmus. Szerepük inkább csak arra terjed ki, hogy az előterjesztéseket véleményezzék, a megelőző vizsgálatokban és a jelentések kidolgozásában azonban jobban részt kellene venniük.

Azzal, hogy a tanács létrehozta a lakóterületi központok hálózatát, a tanácstagok választókerületi-területi munkájának kedvező minőségi változását lehetett érzékelni. A lakóterületi bizottságok elsődlegesen koordináló szerepet töltenek be, jogosítványaik még bővíthetők lennének. Kár, hogy a tanácstagok egy részének részvétele az ott folyó munkában nem elég rendszeres.

A tanácstagok választóikkal való kapcsolata különösen a peremterületi részeken gyümölcsöző. A tanácstagok a lakók mozgósítása révén elősegítik az ellátás javítását, elsődlegesen az önerős gázvezeték-építés, a víz- és csatornahálózat fejlesztése terén mutatkoztak eredmények például Móravárosban, Tápén, Szőregen, Petőfi telepen, a Marostői részen. Jó kezdeményezés volt a lakóterületi pályázati rendszer bevezetése, ennek révén több úgynevezett kis ügyet sikerült elintézni. Az igények rangsorolását azonban jobban meg kellene oldani, hiszen az idősek által lakott részeken, vagy vállalattal, gazdasági egységgel nem rendelkező területeken élők hátrányban vannak. Egyébként is tapasztalható, hogy a közterületi társadalmi munka (parkgondozás, játszótér-építés) háttérbe szorult, s kedvezőtlen hatású, hogy a közösségi célokat gyakran elaprózzák, hiányzik a kivitelezői kapacitás, az elhatározott munkák megkezdése is nem ritkán elhúzódik.

A tanácstagok társadalmi kapcsolatai általában kielégítőek, de sok szubjektív elem által befolyásoltak. Kifogásolható, hogy a póttanácstagok nem kapnak munkalehetőséget sem a választókerületben, sem a bizottságokban. Nagyobb rendszerességre lenne szükség a lakó- és utcabizottságokkal való tanácstagi együttműködésben, s a tanácstagok nincsenek megelégedve a közterület-felügyelők tevékenységének hatékonyságával sem. A tanácsi szakigazgatási szervek és a lakosság ellátásában fontos szerepet betöltő tanácsi vállalatok gyakran merev állásfoglalása a tanácstagok választókerületi munkája szempontjából is hátrányos, közreműködésük a személyes kapcsolataik függvénye. Bár a hivatali szervek egyes ügyek elbírálása előtt kötelesek kikérni az érintett terület tanácstagjának véleményét, ezt gyakran elmulasztják és maguk a tanácstagok sem kellően következetesek jogaik érvényesítésében.

Az a nézet alakult ki, hogy a jelzett hibák ellenére a tanácstagok többsége önzetlenül végzi munkáját, de több sikerélményre lenne szükségük. A tanács részére

96