Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői
adott együttes jelentés határozati javaslatában a felvetett hiányosságok megszüntetésére vonatkozó ajánlások szerepelnek. Az előterjesztés mellékleteiben a tanácstagok és póttagok egyes adatai, másrészt a végzett munkájukra jellemző tényezők számszerűségei találhatók, egyesek több éves összevetésre is alkalmas feldolgozásban. 11.) A tanácsi tevékenység kezdettől fogva feltételezte, hogy a testületek tagjai a választóiktól kapott megbízásuk teljesítéséhez rendelkezzenek megfelelő ismeretekkel. Voltak ugyan olyan nézetek is, hogy a tanácstagok nem szakemberek, az államigazgatási ismereteknek a hivatali szervezetben dolgozók munkájában kell érvényre jutniuk. Ez természetesen szűk látókörű megközelítés, hiszen a jog előírásait a laikusnak mondott vagy tartott testületnek és annak tagjainak is be kell tartani. Ezért szükség volt arra, hogy adott kérdéseket a tanácstagokkal kellően megismertessenek, s így jogi és ténybeli szempontból helytálló döntés legyen tőlük elvárható. A tájékoztatást kezdetben különböző kiadványok szolgálták, később bővült az e célra szolgáló eszközök köre. A kiadványok leginkább a tanácsokra vonatkozó átfogó jellegű jogi szabályozást követően jelentek meg. Említést érdemel például a Közalkalmazottak Szakszervezete által „A helyi tanácsok” című 1950-es tájékoztató füzet az első tanácstörvény megjelenése után. Hasonló célzatú és tartalmú kiadványok láttak napvilágot 1951-ben, 1954-ben (Tájékoztató a tanácstagok munkájához), 1963-ban (Városi tanácstagok kézikönyve), 1967-ben (Tanácstagok kézikönyve), 1971-ben (A tanács- törvényről), 1980-ban és 1985-ben (A helyi tanácstagok kézikönyve). Itt most csak az úgymond „népszerű” szövegezésű és tartalmú kiadványokra hivatkoztam, ezek mellett természetesen a közigazgatás-tudomány jeles művelőinek kötetei is napvilágot láttak, hozzáférhetők voltak. A tanácsok mindennapos munkája során is keletkeztek olyan összeállítások, írásos (üléseken gyakran szóbeli) tájékoztatók, melyek szintén a tanácstagok ismereteinek megalapozását, bővítését szolgálták. Ilyennek minősültek a testületi határozatok végrehajtásáról, a tanácsülések közötti időszak fontosabb eseményeiről, nem tanácsi szervekkel folytatott jelentősebb tárgyalásokról, a tanácstagi interpellációk ügyében tett intézkedésekről és más lényeges hivatali ténykedésekről szóló jelentések, beszámolók. Ugyancsak e körben említhető, hogy rendszeres időközönként megjelent a tanács közlönye, mely a tanácsrendeletek, a fontosabb tanácsi és végrehajtó bizottsági határozatok mellett egyéb közérdekű híreket is tartalmazott. A Népfront országos vezetése és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala a tanácstagok tájékoztatásáról együttes irányelveket adott ki, mely 1/1973. szám alatt a Tanácsok Közlönye 23-as számában jelent meg. Bevezetőjében hangsúlyozta: A tanácsok akkor tudnak eleget tenni feladataiknak, ha tagjaik rendelkeznek választóik érdekeinek képviseletéhez, a döntések meghozatalához szükséges ismeretekkel. Ennek érdekében indokolt a tanácstagok összehangolt, korszerű tájékoztatásának megszervezése és kívánatos önképzésük segítése. Ezt követően a kibocsátó szervek részletezték, hogy a tanácstagok a tanácsüléseken milyen rendszeres, időszerű és átfogó tájékoztatást kapjanak. Fordítsanak gondot a tanácsi vezetők a tanácstagok kérdéseinek, interpellációinak körültekintő vizsgálatára, intézésére és megválaszolására. A tanácselnök feladataként jelölték meg, hogy biztosítsa a végrehajtó bizottság és a tanácsi bizottságok rendszeres és kölcsönös tájékoztatását. A tanácstagok különböző szakmai lapok, folyóiratok ren97
