Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői
területén élő embereket érintettek, érdekeltek. Ilyen volt például Rókus fejlesztésével és üzemeltetésével foglalkozó összeállítás, Hattyason, Széntmihályteleken, Tápén a vízellátás, Szőregen házhelyek kialakítása, Algyő fejlesztési lehetőségei, és más hasonló kérdések. Ha összegezzük az említett tizenegy év adatait, akkor azt látjuk, hogy összesen 358 rendezvényre került sor, a vitákon 27.231 személy vett részt, a felszólalók száma pedig 3.890 volt. Természetesen azt, hogy a javaslatokat milyen arányban lehetett hasznosítani, számszerűen lehetetlen kimutatni, de minden bizonnyal az észrevételek befolyásolhatták a testületi döntéseket, vagy a témában érintettek tevékenységét. A tanácskozási központokban végzett munka értékelését a tanács testületé egy idő után elvégezte, s a tapasztalatok alapján a vitafórumokra vonatkozó legfontosabb előírásokat az 1981. február 1-jén hatályba lépett 5/1980. számú tanácsrendeletben rögzítette. Ebben a tanács a tanácskozási központot a város meghatározott területén, általában több tanácstagi választókerületre kiterjedően működő várospolitikai fórumnak minősítette, amely a lakossággal való kapcsolattartásra, a tanácstagok választókerületi munkájának előmozdítására, a várospolitikai célkitűzések ismertetésére, a polgárok véleményének kikérésére, társadalmi munka szervezésére és a lakosság igényeinek, közérdekű bejelentéseinek és javaslatainak megismerésére nyújt lehetőséget. A tanács- rendelet szerint a végrehajtó bizottság volt jogosult a tanácskozási központok számának, működési területének és székhelyének megállapítására. A tanácskozási központok a tanácstagi választókerületekhez igazodtak. Az itt folyó tevékenységet a tanács által megbízott tanácstag vezette, akinek munkáját természetesen a központhoz tartozó választókerületek tanácstagjai segítették, másrészt a területen működő társadalmi szervek támogatták. A tanácsrendelet meghatározta a központ vezetőjének sajátos feladatait, akinek munkájában nemcsak tanácstag-társai vettek részt, hanem a tanácsi hivatali szervezet kijelölt dolgozói, az úgynevezett területpolitikai munkatársak is közreműködtek. A tanácstagok 1985. évi általános választását követően — az országos célkitűzések megvalósítása érdekében — a végrehajtó bizottság, majd maga a tanács testületé értékelte az 1974-ben létrehozott tanácskozási központok tevékenységét és szervezetük korszerűsítésére, működésük hatékonyságának növelésére, munkájuk eredményességének javítására meghatározta továbbfejlesztésük teendőit. Alapvető célként tűzte ki, hogy a változtatások eredményeként erősödjön a tanács népképviseleti-önkormányzati jellege. Növekedjék szerepe a helyi érdekek feltárásában, összehangolásában és érvényesítésében. A testületi döntések előkészítése során fordítsanak nagyobb figyelmet a tanácstagok és a lakosság véleményére, s a fontosabb tervezeteket bocsássák társadalmi vitára. Az említett elvek gyakorlati érvényre juttatását célozta, hogy a lakóterületi, területpolitikai munka korszerűsítése érdekében a tanács megalkotta 4/1986. számú rendeletét, mely 1986. június 1-jén lépett hatályba. A tanácsrendelet a lakossággal és szervezeteivel való kapcsolat jelentős tényezőjének tekintette az egyes városrészekben és választókerületekben, vagyis a lakóterületen végzett területpolitikai munkát, amit a lakóterületi központok, mint helyi lakossági fórumok útján fejtenek ki. Ez a munka egyaránt szolgálta a tanácstagok választókerületi tevékenységének összehangolását, a la89
