Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői
Ezzel szemben 1981-től úgyszólván minden számszerűség évenként növekvő mértékű visszaesést mutat. A ciklusok kezdetén, az első beszámolás évében a tanácstagi beszámolókon újjáválasztották a lakó- és utcabizottságok tagjait. Ez alkalommal ezeknek a jelölteknek a részvétele némileg növelte a megjelenési létszámot, a következő esztendőkben azonban ismét érvényesült a csökkenés minden vizsgált összetevő esetében. Külön megemlítem, hogy 1981-től a tanácstagokat arra ösztönözték, hogy a választókerületben tartott beszámolón felül munkahelyükön is adjanak számot a tanácsi szervek munkájáról és saját tanácstagi tevékenységükről. Ez a kezdeményezés nem vált népszerűvé. Maguk a tanácstagok is nehezen vállalkoztak a munkatársaik előtti szereplésre, de a munkahelyi vezetők sem ösztönözték fellépésüket, nem érdeklődtek igazán a tanácsi ügyek iránt, sőt gyakran nem látták szívesen, hogy tanácstag munka- vállalójuk e társadalmi megbízása miatt távol marad munkahelyéről. A lassan teljes érdektelenség felé tendáló kezdeményezés az 1985-ös ciklus végére teljesen meg is szűnt. A hivatali szervezet a beszámolókhoz a tanácstagok részére különböző adatokat (beszédvázlat, korábban teljesen megfogalmazott előadás) bocsátott rendelkezésre. Ezek tartalmazták az elmúlt év legfontosabb közéleti eseményeit, a tanácsi testületek munkáját, az előző évi terv teljesítésének értékelését és az adott esztendő feladatait, előirányzatait. A csatolt adattárban az elmúlt évben elkészült fontosabb tanácsi létesítmények, jelentősebb események szerepeltek. Az előkészítés során külön hangsúlyt kapott, hogy a beszámolóban a tanácstag igyekezzen saját választókerületének történéseire és az oda tervezett feladatokra konkretizálni. A tanácstagi ismertetést követő felszólalások legtöbbször a választópolgárok elvárásait tükrözték. Általában nem az elért eredményeket ismerték el, sokkal inkább a meg nem valósult célkitűzéseket kifogásolták, vagy új feladatokat, tennivalókat fogalmaztak meg. Egy időben volt olyan törekvés, hogy ezekre a közérdekű javaslatokra a tanácstag vagy a beszámolón jelen lévő hivatali szakember, vállalati, intézményi vezető adjon azonnali választ. Ez a módszer azonban csak pillanatnyilag bizonyult megnyugtatónak, hiszen a választópolgár így tapasztalhatta, hogy az általa szóvá tett probléma ismert az intézkedésre hivatott szerv, illetve a tanácstag előtt. Később azonban kiderült, hogy a megválaszolt felvetéseket nem adminisztrálják, ezért gyakran előfordult, hogy később a kérelem, javaslat feledésbe merült, megvalósítása is elmaradt. A beszámolón azonnal meg nem válaszolt ügyeket szabály szerint rögzítették, az intézkedésre kötelezett szervhez továbbították és a megvalósítást vagy annak akadályát a javaslattevő részére írásban közölték. A tanácsi testületek (vagy a tanács, vagy a végrehajtó bizottság) — általában a Népfront-szervekkel együtt- a tanácstagi beszámolók tapasztalatait, a szervezést, a tanácstagok szereplését és az állampolgári kezdeményezések sorsát rendszeresen értékelték, a megállapításokat a következő időszakban igyekeztek hasznosítani. A beszámolókon elhangzott közérdekű javaslatok, kérelmek jellege városrészenként más és más volt, függött a lakóterület ellátottsági szintjétől, a településrész jellegzetes adottságaitól. így az akkori új lakótelepeken például sok kifogás merült fel a távfűtéssel kapcsolatban (igaz, ezek a panaszok azóta sem szűntek meg), más peremterületi részeken a közlekedéssel, a közvilágítással, az áruellátással, a vízelvezetés megol86
