Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői

A TÖRVÉNYHATÓSÁGTÓL A TANÁCSI ÖNKORMÁNYZATIG

Soha nem gondoltam, hogy valaha visszaemlékezéseket vetek majd papírra. Természetesnek tartottam ugyanis, hogy mindaz, amit valaki mindennapos körülmények között átél, általában nem kíván publicitást, megmarad az egyén saját élményének. Hogy most mégis felhasználom a kapott közlési lehetőséget, annak az a legfőbb indoka, hogy feltételezem: Szeged város közigazgatásában négy évtizedes munkálkodásom idején szerzett tapasztalataim közreadása hozzájárulhat egy közel sem érdektelen és sok ellentmondással terhes időszak közigazgatás-története megismeréséhez.

Pályám 1948. június 4-én kezdődött. Emlékezetem szerint tizenketten léptünk ekkor Szeged törvényhatósági jogú város szolgálatába. Valamennyien joghallgatók, de ketten közülünk friss diplomások. A polgármesteri rendelkezés különböző munkahelyekre szólított bennünket, s bár érdemi ügyintézői beosztást — igaz, a ranglétra legalsó fokának megfelelő segédfogalmazói státust — kaptam, munkahelyem két-három hetente változott. így a legalapvetőbb közigazgatási tevékenységet a gyakorlatban volt módom megismerni, a jogi előírások elsajátítását pedig a részünkre szervezett tanfolyami foglalkozások biztosították. Ezeken később részt vettek azok a munkás tanácsnok ügyosztályvezetők is, akik közvetlenül a termelő munkából kerültek a közigazgatásba.

Ebben az időben a város és Csongrád megye igazgatása elkülönült egymástól, bár azonos személy töltötte be mindkét területen a főispáni tisztet. Szeged város joghatósága viszonylag távoli tanyás településekre is kiterjedt, s ez jelentette az akkori „Nagy- Szeged” fogalom lényegét. A város gazdaságának nem lebecsülhető részét képezték még ekkor is a tulajdonában lévő különböző rendeltetésű ingatlanok, köztük mezőgazdasági területek (bár ezeket a földreform jelentősen csökkentette) éppúgy, mint a belterületi házhelyek. Ezek hasznosítása döntően haszonbérlet útján történt, igaz, működött saját kezelésű városi gazdaság is.

A helyi önkormányzat megtestesítőjeként funkcionált a törvényhatósági bizottság, mely személyi összetételében a koalíciós pártok erőviszonyait tükrözte. A törvényhatóság első tisztviselője a polgármester volt. A hivatali szervezet alapvető egységeit az ügyosztályok képezték, de ezek mellett számos más szerv (pl. adóhivatal, forgalmi- adó-hivatal, katonai nyilvántartó, hadigondozó, lakáshivatal, kihágási bíróság, árvaszék) is működött. Az úgynevezett elsőfokú közigazgatási hatóság intézte alapfokon a hatósági ügyek jó néhány fajtáját, s a városi szervezetben megvalósult a kétfokú igazgatás, hiszen a fellebbezéseket a különböző ügyosztályok bírálták el. (Ez a megyei városok jelenlegi struktúrájában a vb-hivatalok révén ma is így van.)

Az 1949. évi alkotmány már szól a tanácsrendszerről, a helyi tanácsokra vonatkozó részletes jogi szabályokat azonban csak az 1950. évi I. törvény tartalmazta, ma37