Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői

guk a tanácsok pedig 1950-ben alakultak meg. Ezt megelőzően a várostól elkülönítették külterületi részeit, ezeken községek alakultak, s önálló tanácsot hoztak létre. (Például a most városi rangra aspiráló Mórahalom is ekkor lett önálló község, Szegedhez tartozása idején Alsóközpont volt a neve, s a városi önkormányzathoz az ott működő közigazgatási kirendeltség révén csatlakozott.) A községgé alakulások következtében Szeged lakossága hozzávetőleg 40 ezer fővel csökkent.

A városi tanács 1950 októberében tagjainak megválasztását követően megalakult, az év nyarától azonban már delegált tagokkal működött. A szervezet a korábbi törvényhatósági organizációhoz viszonyítva jelentősen megváltozott, s ezt a változást nem az elnevezések módosítása jelentette. Az osztályok a különböző ágazati feladatok ellátására szerveződtek, megszűnt jó néhány dekoncentrált szerv (pl. tankerületi fő- igazgatóság, pénzügyigazgatóság, szociális felügyelőség), feladataikat a tanácsi osztályok vették át. A törvényhatóság keretében működő korábbi hivatalok is a tanácsi osztályszervezet részévé váltak (például az árvaszék teendőit az igazgatási osztály végezte ezentúl). A város igazgatása a megye irányítása és felügyelete alá került. A tanácsok megalakulásával együtt született meg a szegedi járás, s a járási tanács a Zsótér-házban kezdte meg működését, ahol ezt megelőzően városi szervek dolgoztak.

Az első tanácstörvény négy éves időszaka gazdasági, társadalom-politikai és köz- igazgatási szempontból egyaránt kísérleti ciklusnak mondható. Különösen a tanácsi gazdálkodásban hiányzott az önállóság, ennek szinte minden összetevője. Jellemző, hogy még hatósági ügyekben is a végrehajtó bizottság nevében járhatott el csupán az ágazati szerv, s hiányzott saját döntési jogköre. A tanácsok, a végrehajtó bizottságok hétről hétre a mezőgazdasági munkák szervezésével, az adóbehajtás teendőivel, a begyűjtési terv teljesítésével összefüggő feladatokkal foglalkoztak. Nem volt ez másként Szegeden sem. Erre az időre esett a lakóházak államosítása, a magánkisipar és magánkereskedelem nagymérvű visszaszorítása. A lakossági szolgáltatások nem tudták az igényeket kielégíteni, s nem volt képes megfelelő kínálatot nyújtani a kereskedelem sem. Különösen a nők körében hiányzott a teljes körű foglalkoztatottság. A város iparilag nem gyarapodott, a textilművek kivételével jelentősebb üzem nem létesült Szegeden. A település élete szempontjából meghatározó fontosságú volt, hogy a központi politikai és állami szervek Szegedet mint déli határszéli települést nem érdemesítették fejlesztésre. Csongrád megye székhelye is Hódmezővásárhely volt.

Ezek a körülmények a városi tanács munkáját is alapvetően befolyásolták. Főként a hatósági ügyek vették igénybe a testületeket és a hivatali apparátust egyaránt, város- politikai koncepció kialakítását a minden téren hiányzó önállóság is akadályozta. Igaz, néhány kisebb volumenű tanácsi vállalat (fodrász, hangszer, kádár) ebben az időben szerveződött, ezek azonban inkább csak a foglalkoztatási gondok enyhítéséhez járultak hozzá, semmint hogy a tanácsi gazdaság megalapozását jelentették volna.

Az első ciklus (1950 és 1954 között) utolsó éve már az új tanácstörvény megalkotása jegyében telt. A tanácsrendszer első éveiben szerzett tapasztalatokat és más népi demokráciák gyakorlatát is igyekeztek a jogalkotók hasznosítani. Ennek eredményeként az 1954. évi X. tv. (a második tanácstörvény) számos vonatkozásban korszerűbb szabályozásnak bizonyult, bár nem tudott mindenben szakítani egyes, később helytállónak nem minősült elvvel és megoldással. így a tanácsot változatlanul helyi államha38