Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Szeged és a városkörnyék igazgatási kapcsolata a huszadik évszázad második felében
Szeged területileg is egységet képez a környező községekkel, s ez egységes fejlesztést igényel, azonban a fejlődés gátja, hogy a város kevés területtel rendelkezik. A városi általános rendezési terv számol a környező községekkel is. A tervgazdálkodásban jelentős tényező az adott település lakosságszáma. A város és a községek egyesítését gazdasági, politikai és társadalmi szükségszerűségnek minősíti, aminek objektív és szubjektív feltételei szerinte egyaránt megteremtődtek. Bejelentette, hogy az érintett községek tanácsai az egyesítés mellett foglaltak állást. Szólt azonban arról, hogy a felszólalók bizonyos aggodalmuknak is hangot adtak, a községi önállóság elvesztése miatt vajon más hátrányok nem érik-e az ott élő lakosságot? Az előadó meggyőződése szerint ez ugyan nem következik be, de ugrásszerű javulást sem hoz majd a várossal történő egyesülés a tervek behatároltsága folytán. Jelentősebb fejlesztéssel esetleg a következő tervidőszakban lehet majd számolni. A városi tanácstestület tagjainak figyelmét további fontos kérdésekre hívta föl, hogy döntésüknél ezekre is legyenek tekintettel. Kiemelte, hogy az egyesítés révén 26 ezerrel nő a város lakossága, ami előny, de egyben nagy felelősség is, hiszen a községek lakóinak sem joga, sem ellátásuk színvonala nem csökkenhet. A megszűnő községek lakosaik és területük arányában megfelelő képviseletet kell, hogy kapjanak a városi tanácsi organizációban, s a hivatali szervezetet is a területen élők igazgatási igényeihez kell alakítani. Hangsúlyozta végezetül, hogy a községek megszűnése nem jelentheti egyúttal a kialakult történelmi, társadalmi közösségek megszűnését. A községi hagyományok ne csak tovább éljenek, hanem fejlődjenek is, hiszen ezáltal Szeged élete is színesebbé, gazdagabbá válik. A többszáz éves múlttal rendelkező községek döntésüket a jobb jövő érdekében hozták, de ez egyúttal a szegedi társadalom számára is történelmi jelentőségű. Az ülésen hét városi tanácstag szólalt fel. Bár tanácskozási joggal jelen voltak az érintett községek tanácselnökei és a tiszántúli terület országgyűlési képviselője is, a vitában nem vettek részt. A hozzászólók különösen érdeklődési körüknek megfelelő szempontokat kiemelve fejezték ki egyetértésüket a tervezett egyesítéssel. A testület egyhangú szavazással fogadta el Szeged és a vele határos négy nagyközség, illetve Gyálarét község egyesítésének tervét, egyúttal a 13/1972. számú döntésében meghatározta a teendő intézkedéseket, köztük az illetékes felsőbb szerveknél a szükséges eljárás kezdeményezését. 3.1 Az egyesítés állomásai, az új közigazgatási struktúra jellemzői A Magyar Közlöny az 1972. december 2-ai keltezésű 96. számában jelent meg az Elnöki Tanács 17/1972. számú határozata községegyesítésekről. Ennek 1. c.) pontja szerint az Elnöki Tanács elrendeli a Csongrád megye szegedi járásához tartozó Algyő nagyközségnek, Gyálarét községnek, Kiskundorozsma nagyközségnek, Szőreg nagyközségnek és Tápé nagyközségnek Szeged megyei várossal „Szeged” néven történő egyesítését. A 4.) pontban kimondja, hogy a határozat végrehajtásáról az illetékes megye tanácsának végrehajtó bizottsága gondoskodjék; a végrehajtás időpontja a tanácstagok 1973. évi általános választásának napja. (Ezt utóbb 1973. április 15-ében állapították meg.) Csak mellékesen jelzem, hogy az Elnöki Tanács ezen határozata az 254
