Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Szeged és a városkörnyék igazgatási kapcsolata a huszadik évszázad második felében
tek átcsatolásának indoklása, másrészt 1969 végéig szóló intézkedési terv rögzítése, mivel a megvalósítás időpontjaként 1970. január 1-jét tüntetik fel. Ismét eltelt egy-két év anélkül, hogy az időközbeni eseményekről írásos dokumentumokkal rendelkeznénk. így csak 1972. február 20-ai dátummal ellátott és a VB- titkár által aláírt hat oldalas összeállítás olvasható a gyűjtemény aktái között. A bevezetőben utalás történik a város tanyavilágát és gazdasági adottságait 1950-ben hátrányosan érintő községalakításokról, majd jelzi a szerkesztő, hogy különösen a 60-as évektől tapasztalt gyors fejlődés a lakosság lélekszámának növekedésével járt együtt, ennek eredményeként Budapest után Szeged népsűrűsége (1.052 fő/km2) a legnagyobb. Áttekintést ad a város közigazgatási területének növelésére a 60-as évek közepétől tett helyi kezdeményezésekről, fölsorolja a területszervezés indokait, s kitér Algyő Szegedhez csatolásának szükségességére is. Hangsúlyozza a szénhidrogén-medence ipari bázisának kialakulásával kapcsolatban annak az állapotnak a megszüntetését, hogy a közigazgatási határ az ipartelepet kettészeli, s ez az ott folyó munkákra hátrányos. Ez az összeállítás is közöl korábbi és 1970-es községi adatokat a lakosság számáról, a kereső népesség arányáról, a Szegedre munkába járókról. Más magyar nagyvárosokkal való összehasonlítást teszi lehetővé az 1960. és az 1970. évi népszámlálások adatainak rögzítése a népességszám és a népsűrűség tekintetében. Ez a statisztika is igazolja azt, hogy hiányzik Szeged élettere. A jelentés további része a város és a környező községek egymásra utaltságának különböző területeit (foglalkoztatás, kommunális ellátás, ipari és egyéb szolgáltatások, kereskedelmi, élelmiszerrel ellátottság, kulturális és egészségügyi természetű szolgáltatások) tekinti át. Befejező részében a korábbi időkben fölmerült alternatívákat figyelmen kívül hagyva eredményes megoldásnak a községeknek Szegeddel egyesítését tekinti. Rámutat ugyan arra is, hogy a községi önállóság megszűnésével szemben feltehetően ellenállás is megmutatkozik majd, ezt azonban megfelelő intézkedésekkel (a területen kirendeltségek szervezése, helyileg választott tanácstagok révén képviselet biztosítása a városi tanácsi szervekben, évenként „falunapok” tartása az egyesített városrészekben) ellensúlyozni lehet. A dokumentumok gyűjteményében elfekszik az ugyancsak 1972. július 20-ai keltezésű és a Csongrád megyei, valamint a Szeged városi VB-titkár, továbbá a szegedi Járási Hivatal elnöke által aláírt, „az egyesítési feladatok ütemterve” tárgyú 7 oldalas összeállítás. Ez kiterjed a legfontosabb teendőkre (állásfoglalás kérése felsőbb szintű politikai, társadalmi és állami szervek vezetőitől az érintett községek körére, a várossal egyesítés módjára, a tanácsi szervezetbe történő beillesztésre és a szükséges szervezési feladatokra.) Az ütemterv tartalmazza a föladatok meghatározásában közreműködő központi, megyei, városi és járási szervek képviselőinek körét, a szóba jöhető háromféle alternatívát. Itt jelentkezik először az egyesítés időpontjaként az 1973. évi tanácsválasztás napja. Javaslat olvasható a községenként külön-külön szervezendő előkészítő tanácskozásokra, ezek között a társadalmi szervek és a tanácsi testületek egyaránt szerepelnek, miként a lakossági fórumok is. A gyűjtemény egyéb dokumentumaiból kiderül, hogy a gyakorlatban az ütemtervben rögzített programokat megvalósították. 250
