Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Események, körülmények és szereplők a szegedi tanács végrehajtó bizottságának húsz esztendős krónikájában
bejelentésekor a tanácsnak felajánlotta lemondását, amit a testület némi vita után elfogadott. Ugyanezen a tanácsülésen az ügyrendi bizottság javaslatára a tanácselnök általános helyettesével szemben elrendelt összeférhetetlenségi eljárást a testület megszüntette, majd őt körülbelül másfél hónap múlva — 1989. január 27-én — titkos szavazással előbb tanácselnökké, később pedig megyei tanácstaggá választotta a tanács. A vezetésben résztvevő VB-titkár tevékenységét ugyancsak bírálat érte. A lemondását kezdeményező tanácstag szerint munkája nem megfelelő, nem alkalmas arra, hogy a tanácselnök által megtestesített hatalomgyakorlást ellensúlyozza. A tanács a bejelentés megvizsgálására a megyei végrehajtó bizottságot kérte fel, hiszen ez, mint felettes szerv jogosult minősíteni a funkció betöltőjének munkáját. Jóllehet a beszerzett megyei értékelés elmarasztalást nem tartalmazott, az 1989. március 2-ai tanácsülésen a VB-titkár felmentését kérte, aminek a testület eleget tett és az állás betöltésére pályázatot írt ki. Ennek eredményeként az április 13-ai tanácsülésen megtörtént az új VB-titkár kinevezése. A tanácsi középszintű vezetők tevékenysége továbbra is kritika tárgyát képezte, részben tanácsülési bejelentések, részben a sajtóban megjelent egyes tudósítások alapján. így a lakáshivatal volt vezetőjével kapcsolatban merültek fel kifogások, amit ad- hoc bizottság vizsgált és tárt fel hiányosságot. Időközben az érintett dolgozó tanácsi munkaviszonya megszűnt, így fegyelmi felelősségre vonására a feltételek hiányoztak. Észrevételezték a pénzügyi osztály megbízott vezetőjének ténykedését is szabálytalan pénzügyi támogatások és részvénytársasági felügyeleti munkában való részvétel miatt. A vezetői állást a tanács pályáztatás után betöltötte. A vezetőkkel szembeni kifogások a tanácsi intézményeket is érintették ebben az időben. Ezek közül csak a Színház főrendezőjének ügyét említem, amivel a végrehajtó bizottság több alkalommal volt kénytelen foglalkozni. A vélemények eltértek az ügyben, s tartani lehetett a színház dolgozóinak megosztottsága bekövetkezésétől. A sajtó ezen ügyben is hangadó szerepet vállalt. Végül a végrehajtó bizottság pályáztatás után megoldotta az új főrendező kinevezését. Nem zárult le azonban az immár új tanácselnök személye körüli akció. 1989 őszén előbb a végrehajtó bizottságnak kellett foglalkoznia a tanácselnökkel szembeni újságcikkel, majd a tanács rendelt ki bizottságot a szükséges kivizsgálás elvégzésére. Ennek eredményeként a tanács 1989. november 2-án a tanácselnököt felmentette. Még ezen az ülésen különböző javaslatok születtek a megüresedett tisztség betöltésére, azonban ezek egyikét sem fogadták el. A törvény a Hazafias Népfront részére is biztosított jogot a tisztségviselők személyére vonatkozó indítvány előterjesztésére. A Népfront városi elnöksége az 1989. november 30-ai ülésén három alternatívát fogadott el a tanácselnök tisztének betöltésére, s ezeket ismertette a tanácshoz eljuttatott levelében. Ebben tájékoztatást adott arról, hogy a tanácstagoktól, a már működő különböző pártok szegedi szervezeteitől és a sajtó útján a város lakosságától is kért véleményt az elnökség. „Sajnálatos azonban, hogy mindössze 20 tanácstagtól kaptunk véleményt, illetve javaslatot és a megkérdezett szervezetek — egy kivételével — vagy egyáltalán nem fogalmaztak meg javaslatot, vagy eleve nem kívántak személyi kérdésekben nyilatkozni, csupán a tanács múltbeli, illetve jelenlegi munkájának elemzésére helyezték a hangsúlyt”, tartalmazta a Népfront 233
