Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Események, körülmények és szereplők a szegedi tanács végrehajtó bizottságának húsz esztendős krónikájában

levele, majd úgy foglalt állást, hogy „az 1990-ben esedékes helyhatósági választásokig a jelenlegi tanácsi testületet kell működni hagyni”. (Ezzel tulajdonképpen arra az 1989. október 19-ei tanácsülésen ismertetett FIDESZ-SZDSZ kezdeményezésre is reagált, melyben e pártok szegedi szervezetei az egész tanácstestület lemondását szorgalmazták.)

A Népfront városi elnöksége — figyelemmel a hatályos törvényi előírásokra — a már említett alternatívák közül valamelyik elfogadása révén vélte megoldhatónak a tanácselnöki megbízást. Javasolta:- a tanácstagok közül válasszanak tanácselnököt, de rögtön jelezte is, hogy konkrét javaslatot nem tud adni, mivel a reálisan számításba jövő személyek a tisztséget nem vállalták;- a meglévő tanácselnök-helyettes lássa el a választásokig az elnöki feladatokat és a tanács válasszon két elnökhelyettest, akik társadalmi megbízatásként lássák el feladatukat;- a megüresedett tanácstagi választókerületekben írjanak ki új választást, ezek egyikében olyan személyt jelöljenek, aki távlatilag is megfelelő támogatást kap mind a lakosságtól, mind pedig a politikai pártoktól és szervezetektől ahhoz, hogy a tanács megbízásának hátralévő idejében elnökként — és esetleg később is első számú vezetőként — számításba vehető legyen. A Népfront ezt a változatot is nehezen realizálható- nak tartotta, mivel az eljárás hosszabb időt igényelne, másrészt a pártok sem támogatták ezt a megoldást és a szükséges konszenzus is nehezen volt elképzelhető.

Mindezekre figyelemmel a Népfront elnöksége a tanácselnök-helyettesi megbízást tartotta lehetséges és megvalósítható megoldásnak. Egyúttal felhívta „a tanácstagok figyelmét arra, hogy a város és annak intézményei, valamint a lakosság érdekében nagyfokú kompromisszum-készséggel, toleranciával és felelősségtudattal válasszák meg az elnökhelyetteseket, különös tekintettel azokra a szakmai szempontokra, amelyeket a jelen helyzetben oly fontos gazdasági, pénzügyi és szociális ügyek intézése igényel.” Végül kérte „a tanácstagokat, valamint a pártokat és szervezeteket, hogy az átmeneti időben a tanács munkájának javításához és annak zavartalan működéséhez nyújtsanak minél nagyobb segítséget és támogatást. így nemcsak elviselhetővé teszik ezt az időszakot Szeged lakosságának szolgálatában, hanem jelentős mértékben segítik a felkészülés feltételeit az új helyhatósági választásokra.”

A tanács az 1990. február 15-ei ülésén megbízást adott a tanácselnök-helyettes részére, hogy továbbra is ellássa a szegedi tanácsi szervezet vezetését, s két elnökhelyettest választott, hogy tiszteletdíjasként segítsék munkáját.

Természetesen a társadalmi-politikai változások folyamatában a tanács és a végrehajtó bizottság testületét érintő bírálatok, valamint a különböző szinten vezetői funkciót betöltő személyekkel szembeni fellépések csak részét képezték az önkormányzati rendszerre átállás sokirányú feltételei kialakulásának. E folyamat részletekbe menő elemzése nyilván hosszabb idő múltán lehet reális, ehhez az összefüggések és az országos eseményekhez, sőt talán még a nemzetközi téren bekövetkezett módosulásokhoz való kapcsolatok feltárása is szükséges.

A problematika összetett jellegét jól érzékeltette a Tanácsi Önkormányzatok Országos Szövetségének 1990. március 13-án keltezett állásfoglalása, mely „a tanácsok

234