Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

I. Példák a múltból

Szakszerűség képviselete címén volt tagja a városi törvényhatóságnak pl. a pénz­ügyigazgató, az egyetem rektora, a tanfelügyelő, az állami állatorvos. A vallásfeleke­zetek képviselőinek száma híveik számarányához igazodott. Ilyen alapon Szegeden az 1930-as években a római katolikus egyház rendelkezett 6 bizottsági hellyel. A külön­böző foglalkozási ágak szerint tagozódó érdekképviseleti szervek (ügyvédi, kereske­delmi és iparkamarák stb.) részéről ebben az időben 23 volt a törvényhatósági bizott­sági tagok száma. Az örökös tagok és az önkormányzati tisztviselők számát az előzőek­ben már jeleztük. Ez utóbbiak közé tartozott a polgármester, a helyettes polgármester, a főjegyző, a tanácsnok, az árvaszék elnöke és az árvaszéki ülnökök, a tisztifőügyész és a tisztiügyész, a mérnöki hivatal vezetője és a tűzoltóparancsnok. A törvényhatósági bizottság hatáskörét a törvényekben foglaltakra figyelemmel rögzítette a szervezeti szabályrendelet, jelezve egyúttal, hogy a törvényhatósági bizott­ság működési formája a közgyűlés. A testület gyakorolja a politikai, levelezési és fel­irati jogot, a közigazgatási bírósági panaszjogot, a fegyelmi jogkört, megalkotja a sza­bályrendeleteket, határoz a területét érintő és szervezetével kapcsolatos kérdésekben, felügyeletet gyakorol az önkormányzati szervek működése felett. Intézi saját gazdasági természetű ügyeit, megállapítja a költségvetést és a zárszámadást, a beruházási és vá­rosrendezési tervet, határoz a törvényhatóság vagyonának és jövedelmének ho-váfordí- tásáról, pénzeszközeinek gyümölcsöztetéséről. Dönt középületek emeléséről, közintéz­mények, üzemek, vállalatok létesítéséről, gondoskodik saját szükségleteinek fedezésé­ről, közszolgáltatások behozataláról. Hatáskörébe tartozik néhány fontosabb — mai el­nevezéssel — munkáltatói jogkör gyakorlása. Nagy részletességgel tartalmazza a szervezeti szabályrendelet a közgyűlés ügy­rendjét. Az előírások ismertetése természetesen most csak érintőleges lehet, így bizo­nyos mértékig önkényesen kiragadott. Az ügyrend szerint, évente öt alkalommal, közelebbről is meghatározott időpontban kell rendes közgyűlést tartam, rendkívüli ülés bármikor összehívható. Az ügyrend foglalkozik a közgyűlési tanácskozás vezetésével, a napirendekkel, az interpellációkkal és indítványokkal, a tanácskozás rendjével. Rész­letezi a döntéshozatalt, egyes ügyek (pl. költségvetés, zárszámadás) eltérő tárgyalási módját, a hozott határozatok kihirdetését, a kormányhatósági jóváhagyást igénylő dön­tések ügyében az eljárást. A szabályrendelet rendelkezései a tanácskozás nyilvánossá­gára is kitértek. A törvényhatóságok tevékenységével kapcsolatban feltétlenül szólnunk kell a ve­zető tisztviselőkről. A Törvény kimondja, hogy a vármegyék és a törvényhatósági jogú városok élén az államfő által kinevezett főispán áll, mint a végrehajtó hatalom képvi­selője. Jogosítványai — a Törvény szóhasználata szerinti „törvénykezési közegek” ki­vételével — a törvényhatóság területén minden ott működő állami szervezetre kiterjed­nek, de különösen fontosak a törvényhatósági közigazgatást illetően. A főispán el­lenőrzi a törvényhatósági önkormányzatot és őrködik a törvényhatóság által közvetített állami közigazgatás érdekei felett. Ennek realizálására a Törvény részletezi a főispán jogkörét, és eljárásának különböző formáit. Szerepével függ össze, hogy ő jogosult a törvényhatósági bizottság közgyűlésének összehívására és vezetésére is. A város első tisztviselője a törvényhatósági bizottság által választott polgármes­ter. Feladatainak felsorolása szerint intézkedik mindazon ügyekben, melyeket jogsza­16

Next

/
Oldalképek
Tartalom