Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején

tartását és rendjét rendelettel szabályozzák. Ezek a kerületi tanácsrendeletek meg is születtek, mindhárom kerületben az 1/1969. számot viselték, s bár elemzésüket most mellőzzük, azt mégis érdemes megjegyezni, hogy azonos elveken alapuló szabályozást tartalmaztak. Noha a 2/1972. számú városi tanácsrendelet folytán csak 1973. január 1- jével kerültek hatályon kívül helyezésre, a kerületi tanácsoknak a harmadik tanácstörvény szerinti 1971. évi megszűnése praktikusan már ezzel a jogi helyzettel egyidejűleg kialakította időszerűtlenségüket.

A vásárok és piacok városi szintű rendeleti szabályozása a Szolgáltató Üzem feladatait és jogosítványait körvonalazta, rendelkezett a helyhasználat kérdéseiről és mellékletében megállapította a helypénz-díjszabást. Érdekes — bár jogilag vitatható — megoldás volt a városi kereskedelmi osztály felhatalmazása a helypénzek mértékének megváltoztatására. Igaz, ezt a jogosítványt csak a vb-elnök előzetes hozzájárulásával és a tanács utólagos jóváhagyásával gyakorolhatta.

Az előzőekben már említett 2/1972. számú tanácsrendelet a kerületi tanácsok megszűnése miatt szabályozta újból a vásárok és piacok kérdéseit. A belkereskedelmi miniszter országos hatályú rendeletével egységes szerkezetű tanácsrendelet a korábbi megoldásokhoz hasonlóan végrehajtási jellegű, az üzemeltetéssel és a rendészeti kérdésekkel összefüggő előírásokat tartalmazott. A legtöbb helyi rendelkezés a vásári, illetve piaci helyhasználat körébe esett. Az akkoriban létesített Marx téri vásárcsarnok sajátos problémáira (pl. árusító helyiségek bérlete) is kitért a rendelet. A vásár, illetve a piac rendjének megszegését nemcsak szabálysértéssé minősítette, hanem súlyosabb esetben lehetővé tette — egy naptól hat hónapig terjedő időtartamra — a vásár, illetve a piac területéről történő kitiltást. Erről a kerületi hivatal igazgatási szerve határozott, az esetleges fellebbezések elbírálására a városi kereskedelmi osztály volt jogosult.

1975-ben kisebb súlyú kérdésekben módosult az előbb említett helyi rendelet, de közel tíz évig hatályban volt. E témában új szegedi rendezésre a 2/1981. számú tanácsrendelettel került sor. A korábbihoz hasonlóan ezt is az országos jogszabállyal egységes szerkezetben tették közzé, ez utóbbi még ekkor is az 1968-ban kiadott 14-es számú belkereskedelmi miniszteri rendelet volt. A helyi rendezés részletezte a különböző vásárok (országos kirakodó, heti állat- és heti kirakodóvásár, autóvásár) között — újként — az úgynevezett búcsúvásárok idejét is. Ilyen tartható volt Alsóváros és Szentmihálytelek városrészeken kívül Algyőn, Tápén és Szőregen, vagyis azokban a településrészekben, melyek 1973-ban egyesülés révén váltak Szeged részévé. Említést érdemel az a rendelkezés is, mely szerint Szegedre utaló ajándék- vagy dísztárgyat, bazárárut a kereskedők vagy az iparosok csak a városi tanácsi művelődésügyi szerv előzetes engedélyével árusíthattak a búcsúkon, de hasonló elbírálást tett a rendelet szükségessé képző-, ipar- és népművészeti tárgyak esetében is.

A tanácsrendelet kitért növényvédelmi kérdésekre, előírta, hogy a növényvédőszeres kezeléseket permetezési naplóban kell rögzíteni, amit a piacellenőrök megvizsgálhattak. Igen részletesen intézkedett a vásár- és piacterek rendjéről. Felhatalmazta a végrehajtó bizottságot a vásárok és a piacok jellegének és helyének, valamint a hely- pénz-díjszabásnak a megváltoztatására azzal, hogy határozatát ilyen esetekben kötelező kihirdetni.

161