Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején

A 10/1986. számú tanácsrendelet megalkotására az szolgált indokul, hogy a bel­kereskedelmi miniszter 7/1984. /VIII.23./ szám alatt új országos rendeletet adott ki. A szegedi tanácsrendelet — mellőzve az egységes szerkezetű megjelenést — a miniszteri rendelet egyes §-aihoz kapcsolódva adta meg a vásárokkal és a piacokkal kapcsolatos helyi szabályokat. Elöljáróban kimondta, hogy a vásárcsarnokra — meghatározott el­térésekkel — a piacok rendje irányadó, másrészt hatályát kiterjesztette a vásár- vagy piactéren rendezett alkalmi (ünnepi) vásárokra is. Az állandó árusítóhellyel rendelkezők részére a tanácsrendelet lehetővé tette a megállapított árusítási idő utáni értékesítést is a vb-hivatal engedélyével. Nagyobb mennyiségű idényáru (pl. dinnye, fenyőfa) a befejező időponton túl a piacfelügyelő hozzájárulásával is értékesíthető, illetve tárolható volt. A tanács rendelete kitért arra, hogy a Szolgáltató Üzem az árusítók részére a kereskedelmi tevékenység segítésére díjfizetés ellenében különböző szolgáltatásokat nyújthat (árusító asztalok, kölcsönesz- közök, hivatalos mérlegelés, stb.). A piaci felhozatalt ösztönözte és így a lakosság el­látásának javításához járult hozzá az, hogy a rendeletben kapott felhatalmazás alapján a végrehajtó bizottság az árusítók nagyobb csoportjára vagy egészére, illetve meghatá­rozott áruféleségeket árusítókra a helypénzt vagy a bérleti díjat mérsékelhette vagy el­engedhette. A korábbi díjtételekhez viszonyítva a mellékletben közzétett helypénz-díj- szabás számos pontjában emelkedést mutatott, s ez a későbbi helyi rendeleteknél ez­után jellemzővé vált. A tendencia tovább folytatódott a 86. évi tanácsrendelet módosításáról intézkedő 9/1989. /VIII.7./ számú tanácsrendelet előírásai között is, a díjak növekedése az 1986 előttiekhez képest most már jelentősnek volt mondható. Ebben a helyi rendeletben ta­lálhatók először előírások a Cserepes sori vásárra és piacra úgy, hogy az általános sza­bályoktól eltéréseket a jogalkotó külön meghatározta, tekintettel arra, hogy a piacot egy kft. tartotta fenn és üzemeltette. A tanács rendelete figyelemmel volt arra is, hogy a korábbi Szolgáltató Üzem megszűnt, s feladatait a Szegedi Ipari Vásár- és Piacigaz­gatóság vette át. A piacokról és vásárokról szóló tanácsrendeletet a közgyűlés 1991- ben és 1992-ben módosította, majd később hatályon kívül helyezésére is sor került. A piac- és vásártartással függött össze a hivatalos mázsálás (mérlegelés) szabá­lyainak megállapítása is, hiszen a tanács ilyen célra mérlegeket tartott fenn, s ezeket a használati díj megfizetése ellenében bárki igénybe vehette. A városi mérlegek haszná­latáról szóló 2/1958. számú tanácsrendelet a mérlegek kezelését a Szolgáltató Üzemre bízta, egyúttal vállalatoknak, szövetkezeteknek és magánszemélyeknek egyaránt meg­tiltotta Szegeden közhasználatú súlymérlegek felállítását és üzemben tartását. Az 1968. évi módosítást követően 3/1976. számú rendeletével a tanács újra sza­bályozta a városi mérlegek használatát, az üzemeltetéssel kapcsolatos részletes előírá­sok megállapítását az üzemeltető szervre bízta. A rendelet mellékletéből megállapít­ható, hogy jószágmérleg működött Kiskundorozsma, Algyő, Tápé és Szőreg városré­szek vásár-, illetve piacterein is. A városi mérlegekre vonatkozó önálló tanácsrendeleti szabályozás 1986-ban szűnt meg, mivel az akkor kibocsájtott, a vásárokról és a pia­cokról szóló, az előzőekben már említett helyi rendelet mérlegelésre vonatkozó előírá­sokat is tartalmazott. 162

Next

/
Oldalképek
Tartalom