Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején

pítását, természetesen az országos jogszabályok és a Szegeden irányadó tanácsrendeleti előírások alapul vételével. E rendeletben megjelent a tanács állásfoglalása a díszsírhelyek adományozásáról és fenntartásáról.

Mintegy másfél évtized múltán, a 3/1989. számú rendeletben adott új eligazítást e témában a tanács. Rendeletének hatályát kiterjesztette az időközben létrehozott regionális halotthamvasztóra, valamint — értelemszerű eltérésekkel — a lezárt temetőkre. A helyi szabályozás döntően a temetőben megkívánt magatartás formáit vette sorra, de rendelkezett a temetőben hamvak szétszórására alkalmas helyek kijelöléséről. Ez a tanácsrendelet mintegy négy évig funkcionált, az önkormányzat közgyűlése 19/1993. számú rendeletével helyezte hatályon kívül.

11 JA piac a települések lakosainak évszázadokra visszavezethető társadalmigazdasági intézménye, a vásártartás joga pedig olyan kiváltság, mely hozzájárult egy- egy, főként városi közösség fejlődéséhez, gazdasági megerősödéséhez. Ezért teljesen megalapozott volt az a nézet, hogy a piacokra és a vásárok tartására vonatkozó szabályozást a települések lakói alapvető önkormányzati jogosítványnak tekintsék.

A tanácsrendszer idején Szegeden viszonylag későn, csak 1958-ban született rendelet a piacokról, a piaci helypénzszedésről, valamint a piaci élelmiszer-árusítás közegészségügyi rendjéről. A tanács 3-as számú rendelete heti és napi piacot különböztetett meg, szerdán és szombaton lehetett heti piacot, míg a hét többi napján napi piacot tartani. A piactartás megváltoztatásának jogát megosztotta a városi és a kerületi tanácsi végrehajtó bizottságok között. A piacokon a rend fenntartásában a Szolgáltató Üzem működött közre, s ennek volt a feladata a helypénzek szedése, a piaci forgalomra (felhozatalra) és a kialakult árakra vonatkozó statisztikai adatfelvétel is. E rendeletében a tanács az I. kerületben a Torontáli teret és a Szent István teret, a III. kerület területén a Marx (korábbi és mostani nevén Mars) teret jelölte ki heti és napi piac céljára, míg az országos állatvásártér a heti sertéspiac céljára szolgált.

A tanácsrendelet részletes előírásokat tartalmazott az árusítási időre, meghatározta az árusító helyekre jogosultak körét és azt is, hogy a piacokon milyen árukat szabad forgalomba hozni, külön kitért az élelmiszerek árusításával kapcsolatos követelményekre, az állatforgalmazás rendjére. További fejezetet képeztek a rendeletben a piacokon érvényesítendő közegészségügyi szabályok. Rendelkezések voltak a piaci helypénzekre, a piac területének használatával összefüggő rendészeti kérdésekre, az ellenőrzés szerveire és az árusítással kapcsolatos panaszok intézésére. A tanácsrendelet egészét az aprólékos szabályozás és a túlzott beavatkozásra törekvés jellemezte.

Más helyi szabályozási tárgyakhoz hasonlóan az országos jogalkotás saját rendezési körébe vonta a vásárokra és a piacokra vonatkozó előírások megállapítását is. A 14/1968. /XII.21./ Bk.M. számú rendeletre figyelemmel a 12/1968. számú rendeletében a tanács hatályon kívül helyezte az 1958. évi piaci tanácsrendelet azon részeit, melyek az országos jogszabállyal ellentétessé váltak, majd 2/1969. számú rendeletében újra szabályozta a vásárok és a piacok, valamint a helypénzek kérdéseit, s tulajdonképpen végrehajtási jellegű rendelkezéseket alkotott.

Az 1969. évi rendeletében a tanács felhatalmazta a vásár-, illetve a piactér fekvése szerint illetékes kerületi tanácsokat, hogy a vásárok és piacok létesítését, fenn160