Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
I. Példák a múltból
háborús helyzet folytán — már nem nyert kormányhatósági jóváhagyást, s így tulajdonképpen nem is vált partikuláris jogforrássá. Tanulmányozása ettől eltekintve mégis hasznos, hiszen a korszak önkormányzatának jellegzetességeire tényleges eligazítást ad. A szervezeti szabályrendelettel kapcsolatban azt is megemlítendőnek tartjuk, hogy előírásai között szerepelt az úgynevezett szolgálati szabályzat, mely a városi tisztviselők és egyéb alkalmazottak törzslétszámán túl tartalmazza a minősítés és képesítés kérdéseit, az állások betöltésének módját, a szolgálati jogokat és kötelességeket, valamint a fegyelmi eljárás szabályait, rendelkezett az alkalmazottak kiküldetési illetményeiről. Külön fejezetben található a nyugdíj-szabályzat, megint más rész foglalkozik az ügyrenddel, e körben kiemelten az ügyiratkezeléssel. Közismert, hogy ma ezekről központi jogszabályok rendelkeznek a Munka Törvénykönyvében, a nyugdíjtörvényben és más, az ország egész területén érvényes jogszabályokban. Mégis — úgy véljük — az önkormányzati jogok széles körét és a törvényhatóságok lehetőségeit ezek a korábbi szabályozási témák kellően jellemzik. A szervezeti szabályrendelet a bevezető rendelkezések között megállapítja, hogy a város hatósága kiterjed az ott lakó vagy tartózkodó minden személyre vagy vagyontárgyra, néhány pontosan meghatározott, nyilvánvaló kivétellel (pl. honvédségi személyek). Kiemeli, hogy a város hatósági jogait és ebből folyó kötelességeit az ott felsorolt szervek által gyakorolja. A törvényhatóság egyetemét a testületileg működő törvényhatósági bizottság képviseli. A törvényhatósági bizottság tagjai: a) a legtöbb adót fizetők közül választottak, b) a valamennyi választópolgár által és közülük választottak, c) az úgynevezett örökös tagok, d) tagok a szakszerűség, az érdekképviseletek, valamint a vallásfelekezetek képviseletében, e) a hivatali állásuknál fogva tagsággal rendelkezők. Szegeden az 1930-as években 72 személy legtöbb adófizetés címén került a törvényhatósági bizottságba, ugyancsak 72 személyt a választópolgárok közvetlenül választottak saját soraikból. A szakszerűségi, a vallásfelekezeti képviselet, és az érdek- képviselet címén 36 fő volt tag. Örökös tagság alapján 9 személy vett részt a testületben, míg a törvényhatósági tisztviselők közül 16-an voltak a törvényhatósági bizottság tagjai. A testület tehát összesen 205 tagból állt. Az előzőek szerinti tagsági kategóriákról egyébként is szólnunk kell. A legtöbb adót fizetőkről külön szabályok szerint kellett a szükséges kimutatásokat összeállítani, az ebben szereplő személyek — ugyancsak részletesen rendezett eljárás szerint — maguk közül választották a törvényhatósági bizottság e címen leendő tagjait. A választópolgárok által közvetlenül választott testületi tagok számát a törvényben szereplő határok között maga a törvényhatóság volt jogosult szabályrendeletben megállapítani. Szegeden az e címen megválasztottak közül 52-en az úgynevezett belterületi részen kialakított 17 választókerületben kaptak megbízást, míg 20 bizottsági tagot a külterületi kapitányságok területén élő választópolgárok delegáltak a testületbe. (Csak megjegyezzük, hogy a választás egyszerre történt a rendes és a póttagokra, ez utóbbiak száma fele volt a rendes tagokénak. A törvényhatósági választások szabályait törvény állapította meg, ezeket most nincs módunk részletezni.) 15
