Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
Tápén, Algyőn, Kiskundorozsmán, valamint Ságvári, Hattyas telep, Gyálarét és Szentmihálytelek területén, továbbá egy Baktóban lévő és két újszegedi választókerületben. Az itt élők közül a tanácsrendelet azokat kötelezte öt éven át évi 600, esetenként 420,-Ft hozzájárulás fizetésére, akik ott lakásbérlettel, lakáshasználattal vagy személyi tulajdonnal rendelkeztek. Az országos jogszabályban rögzített mentességi okokat kiterjesztette a tanácsrendelet azokra az egyedülálló nyugdíjasokra, akiknek a jövedelme a havi 3500,-Ft-ot nem haladta meg. Mentesítést kaptak azok is, akik a kivetést megelőző évben 10 ezer forintot meghaladó önrészesedéssel társulati hozzájárulás formájában elősegítették a város közcélú fejlesztését, önerős közműfejlesztésben való részvétellel vagy egyéb módon. A jogalkotó szabályozta a hozzájárulás felhasználásának ellenőrzését és a lakosság tájékoztatását, továbbá a befizetések elkülönített nyilvántartását. A tanácsrendelet 1989. január 1-jén hatályát vesztette a tanács 1/1989. számú rendelete folytán. A testület részére készült értékelés szerint a lakosság által elfogadott célok az első időkben a befizetések teljesítésére ösztönöztek, utóbb azonban a fizetés visszaesett. Ezt a következő táblázat is illusztrálja: Év Fizetésre kötelezettek száma Előírás Befizetés 1986 12.399 fő 6.793.592,-Ft 4.643.697,-Ft 1987 12.325 fő 6.138.196,-Ft 5.829.730,-Ft 1988 11.706 fő 5.927.686,-Ft 4.874.111,-Ft A jelentés szerint a kedvezőtlen körülmények okaként az jött számításba, hogy a beruházási költségek gyorsan emelkedtek, így a kitűzött célok megvalósítását a befizetett hozzájárulás egyre kevésbé volt képes fedezni, gyakran annak csak töredékét képezte. Még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a tanács részéről a célok megvalósításához külön is biztosítottak pénzeszközöket. A megélhetési költségek növekedése miatt mind nagyobb ellenállás volt tapasztalható a hozzájárulás beszedésével szemben. A befizetések nyilvántartása a változó adatok, s a nagyszámú méltányossági elengedési kérelem miatt aránytalan többletköltséggel és munkateherrel járt. Ezért döntött a tanács a településfejlesztési hozzájárulás megszűntetéséről. A 80-as évek második felében a tanácsrendeletek között megjelentek egyes helyi adók megállapításáról szóló előírások, alapvetően országos jogszabályokban rögzített felhatalmazás alapján és a központi rendelkezések helyi végrehajtása céljából. Ide sorolható a 6/1986. számú tanácsrendelet a nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról, az 1/1987. számú rendelet a házadóról, valamint a 6/1987. számú rendelet az üdülőhelyi díjakról. A jelzett helyi jogszabályok az országosan megállapított mértéktől való eltérés feltételeit és arányait, valamint a fizetésnek méltányossági szempontból történő elengedése kérdéseit szabályozták. A harmadikként említett rendelet az üdülőhelyi díjak mértékét állapította meg. Ezeket a helyi rendeleteket a közgyűlés 1991 157
