Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején

végével hatályon kívül helyezte. Hasonló sorsra jutott néhány hónappal korábban a 7/1988. számú tanácsrendelettel bevezetett mezőgazdasági őrszolgálati járulék is, amely főként az újszegedi, baktói, Hattyas telepi, gyálaréti és kiskundorozsmai zártkerti tulajdonosok részére írt elő a mezőőrök foglalkoztatásának költségeihez való lakossági hozzájárulást.

9./ A lakosság ellátása köréből viszonylag korai időszakban keletkezett helyi rendeletekkel találkozhatunk. Ilyen tárgyú a vízszolgáltatásról szóló 5/1959. számú tanácsrendelet, amely a város területén a víz feltárásának, termelésének, szolgáltatásának, a közcsőhálózat és a közkifolyók építésének és karbantartásának feladatait a kerületi tanácsok végrehajtó bizottságaira hárította azzal, hogy ezen teendőiket a Víz- és Csatornamű Vállalat útján látják el. A vállalat részére a tanácsrendelet vízszolgáltatási kötelezettséget írt elő a közcsőhálózattal ellátott területeken, s háztartási célra a folyamatos vízszolgáltatást nem tagadhatta meg. Másik oldalról viszont rendelkezett a vízszolgáltatás kötelező igénybe vételéről azon ingatlantulajdonosok részéről, akik telke előtt vízvezetéki közcső van. A helyi rendelet részletesen szabályozta a lakótelkek vízellátásával kapcsolatos műszaki kérdéseket. A háztartási célra történő vízszolgáltatást sem a vállalat, sem az ingatlantulajdonos nem mondhatta fel, az egyéb célú víz igénybe vétele azonban megszűntethető volt. A tanács megfelelő előírásokat adott a vízszolgáltatási zavarok esetén szükséges eljárásra, s szabályozta a vízfogyasztás korlátozásának módját, intézkedésre a végrehajtó bizottságot jogosította fel.

A terjedelmes rendelet számos műszaki vonatkozású kérdésben állást foglalt, kötelező szabályokat állapított meg. Kitért a vízdíjra és a vízmérő berendezésekre, a fogyasztási adatok leolvasására, számos előírásának megszegését szabálysértéssé minősítette.

1968-ban az 5-ös számú tanácsrendelet korszerűsítette a közműves vízellátásra vonatkozó szabályozást. Ebben a tanács előírta az ivóvíz minőségű vízkészlet elosztásának kötelező sorrendjét, elsőbbséget biztosítva a lakosság ivóvíz szükségletének, egyes intézmények (kórházak, otthonok, iskolák) és az üzemek szociális célú (konyhai, mosdó-fürdő) vízellátásának. Említést érdemel az a korábbi szabályozásban nem szereplő rendelkezés, mely szerint vízmérővel el nem látott ingatlanon a vízfogyasztást átalányban kellett megállapítani, ehhez a rendelet mellékletében rögzítette a figyelembe veendő vízmennyiségeket.

Országos jogszabály, a 27/1975. /X.30./ MT számú rendelet és a 4/1975. /XI.26./ OVH számú rendelkezés tette szükségessé új tanácsrendelet megalkotását, ezt 1/1976. szám alatt produkálta a tanács. Tekintettel arra, hogy a közműves vízellátás mindenütt érvényes szabályait központilag állapította meg a jogalkotó, ezért a tanács- rendelet kifejezetten végrehajtási jelleggel készült, a helyi sajátosságok meghatározására irányult. 1982-ben és 1988-ban eszközölt módosítások a vízmérők leolvasása gyakoriságának változásait rögzítették. A rendelet egyébként már nem hatályos.

Hasonló a története a csatorna használatról szóló helyi rendeleteknek. Az elsőként kibocsájtott 4/1960. számú tanácsrendelet kellően részletezte a csapadék-, valamint a házi és az ipari szennyvíz összegyűjtésének, elvezetésének, tisztításának és végleges elhelyezésének teendőit, a csatornák és nyílt árkok, műtárgyak és tisztító beren158