Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején

alakítás, az ingatlannyílvántartás megnövekedett teendői, az érintett lakásokkal összefüggő rendezetlen jogi helyzetek tisztázása, a vételárat befolyásoló felújítások meglétének vitatása, stb.), de nem egy esetben a kellő szervezettség hiányzott.

Az állami lakóházak elidegenítésére vonatkozó, a tanács által megállapított helyi szabályokat a közgyűlés 1991-ben a 21-es számú rendeletével előbb módosította, majd a 8/1993. /IV.20./ Kgy. rendelettel hatálytalanította azokat. Az új helyi rendezés az önkormányzati testület részéről ezzel egyidejűleg megkezdődött.

8./ A tanácsrendszer időszakának nagy részében az önálló gazdasági-pénzügyi tárgyú helyi szabályozás nem volt különösebben jelentős. A harmadik tanácstörvény ugyan deklarálta a tanácsok önkormányzati jellegét, néhány vonatkozásban ennek megfelelő jogosítványok is jelentkeztek, de a központi és a középszintű szervektől való gazdasági függőség végigkísérte a tanácsokat működésük egész tartamán. Ezért nem tűnhet különösnek, hogy a helyi jogakotásban kevés olyan tárgyú szabályozást találunk, melyek a tanácsok saját bevételi forrásaikkal kapcsolatosak. Még a polgári önkormányzatok korszakába mutattak vissza azok a tanácsrendeletek, melyek a piaci és vásári helypénzek, a hatósági mérlegek használatával kapcsolatos, a közterületfoglalás esetén fizetendő és a járművek őrzéséért járó díjak fizetésének rendjét, összeg- szerűségeit és a fizetésre kötelezettek körét szabályozták. Voltak ezeken kívül olyan helyi rendeletek is, amelyek egyes szolgáltatások után állapítottak meg díjfizetési kötelezettséget, ezek mértékét azonban az árhatóság határozta meg. E körben említhetjük pl. a%temetők kezelője részére járó sírhely-használati díjat, vagy a szolgáltatást végző szervnek fizetett víz-, illetve csatornahasználati díjat.

Szegeden az 1980-as évek második részében születtek olyan tanácsrendeletek, melyek valamilyen helyi bevételi forrás megállapítására, fizetésük illetve beszedésük sajátos rendjére vonatkoztak. Ezek közé sorolható a településfejlesztési hozzájárulásról szóló tanácsrendelet, melyet az 1984. évi 12. számú tvr-ben kapott felhatalmazás és a 28/1984. /VII. 17./ PM. számú rendelet előírásainak figyelembe vételével alkotott a tanács. A jelzett országos jogszabályok rögzítették, a településfejlesztési hozzájárulás intézménye azt a célt szolgálta, hogy a tanácsok pénzeszközeik kiegészítésével a lakosság igényei és anyagi hozzájárulása alapján önállóan gondoskodhassanak a közfeladatok ellátásának fejlesztéséről és ezek színvonalának emeléséről. A korábbi években központi rendelkezésekből ismeretes forma volt az úgynevezett községfejlesztési hozzájárulás, amit adott körben kötelezően meg kellett fizetni. A településfejlesztési hozzájárulás ezzel szemben csak akkor volt bevezethető, ha a fizetésre kötelezhetők többsége ezt vállalta.

A 2/1986. számú tanácsrendelet megalkotása előtt megszervezték a lakosság vélemény-nyilvánítására alkalmas fórumokat. Szegeden a tanács részére készített jelentés szerint 689 szavazóbiztos 55896 családot keresett fel abból a célból, hogy a fizetés vállalásával összefüggésben meghatározzák a célokat, melyekre a hozzájárulás összege fordítható. A város hat lakóterületi központja területén és további három tanácsi választókerületben szavazta meg az ott lakók többsége a hozzájárulás bevezetését és az ennek révén megvalósítandó célokat, illetve ezek sorrendjét. Egyetértettek a lakosok fizetési kötelezettségük megállapításával Rókuson és Béke-telepen, Móravárosban,

156