Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
foglalkozott, új elemként jelent meg benne a lakóbizottsági felelősöknek a tanácskozási központok munkájával összefüggő tennivalója. Feldolgozásunk célja a 40 év alatt alkotott tanácsrendeletek bemutatása, elemzése. Ha most mégis egy szabályozási elképzelésről számolunk be, ennek csak az az oka, hogy jelezni szeretnénk: a helyi jogalkotás folyamat, amely természetesen nem függetlenül az élet mindennapjainak változásaitól. Ezért szoros kivételként egy tervezett újabb rendezési megoldásról is megemlékezünk. 1986-ban a lakó- és utcabizottságok ötéves megbízatása lejárt, ezért márciusban és áprilisban megtörtént tagjaik újraválasztása. Az összesítő felmérés szerint megválasztásra került összesen 286 bizottság, ebből 151 lakó-, 135 pedig utcabizottság. A korábbi ciklusban ezek az adatok a következők voltak: összesen 401 bizottság, ebből 314 lakó- és 87 utcabizottság. Hasonló időszakban a taglétszám: 647, illetve 503, összesen 1150 fő, a korábbi 1085, illetve 270, összesen 1355 személlyel szemben. Ez azt jelenti, hogy mind a bizottságok, mind pedig a tagok száma csökkent, az 1986-ban megválasztottak közel 63%-a újként kapott megbízatást. A megváltozott adottságok folytán szükségessé vált a lakó- és utcabizottságok tevékenységének jogi kereteit is az új követelményekhez igazítani. Ezért 1987 februárjára elkészült az a tervezet, amely ezen új megoldásokra vonatkozó elképzeléseket tartalmazta. A tervezet szerint a jövőben egységesen csak utcabizottságok működtek volna. A lakóbizottságok területe ugyanis már régen túlnőtt egy-egy lakóházon, inkább több utcára és az e területen lakókra terjedt ki. Másrészt — ahogyan a későbbiekben majd említjük — ez időtájt már létrejöttek és dolgoztak a város meghatározott részein az úgynevezett lakóterületi bizottságok, s ezektől elnevezésükben is el kellett határolni a lakó-, illetve utcabizottságokat. A tervbe vett új szabályozás egyszerűbb és egyértelműbben megfogalmazott előírásokat tartalmazott, csökkentek az eljárási rendelkezések és más formai elemek, amitől várni lehetett az utcabizottságok önállóságának növekedését, a helyi körülményekhez való jobb igazodásukat és munkájuk tartalmi részének előtérbe helyezését. Az utcabizottságok feladatait konkrétabban fogalmazta meg a tervezet, bővült a lakosok érdekeinek képviselete szempontjából jelentős tennivalók köre, kimaradtak viszont olyan teendők, melyeket valamilyen ok miatt a lakóbizottságok addig sem végeztek, s várhatóan a jövőben sem tudták volna megvalósítani. Új feladatok is megfogalmazódtak a tervezetben, így pl. a tanácsi szervek hatósági munkája jobb megalapozása érdekében az utcabizottságok szerepet kaptak volna több ügy (pl. szociális segélyezés, lakáshoz jutás) döntésre előkészítésében vagy az ellenőrzés megvalósításában. A tervezet készítői növelték azokat a jogosítványokat, melyek társadalmi szerveket (Népfront, lakóterületi bizottság) illettek volna meg, így pl. az utcabizottságok számának, működési területüknek megállapítása, az utcabizottsági felelősök megbízása. Az utcabizottságok részére több önállóságot kívántak biztosítani a szervezetük alakításánál, működési rendjük meghatározásánál. Tevékenységük irányítása a Népfront és a tanácsi végrehajtó bizottság között oszlott volna meg úgy, hogy ez utóbbit csak a törvényességi felügyelet eszközei illették volna meg. A tervezet végül nem került a jogalkotó tanácsi testület elé, s a lakóbizottságok munkája is háttérbe szorult. A lakóbizottságok ténylegesen hamarabb megszűntették 153
