Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
A tanács rendeletében külön fejezetben írta körül a lakóbizottságok működésére vonatkozó szabályokat, így az elnök és helyettese megválasztását, a tagok között a feladatok megosztását. Rendezte az elnök jogkörét, a bizottság működésének kérdéseit, ezek között az ülések és a lakógyűlések szabályait. A tanács, a Népfront és a lakóbizottságok közti kapcsolatok érdekében lakóbizottsági felelősi rendszert alakított ki, a felelős személyét a kerületi Népfront-szerv volt jogosult kijelölni. A harmadik tanácstörvény hatására a tanácsi szervezet körül az állampolgári részvétel szervezése és a különböző társadalmi tevékenységek előmozdítása új formákat kívánt. Ennek igyekezett megfelelni a tanács is azzal, hogy 3/1973. számú rendeletében szabályozta a lakó- és utcabizottságok létrehozását, megadta a szervezetükre, feladataikra és működési rendjükre vonatkozó helyi előírásokat. Utóbb 1/1979. számú rendeletében olyan változtatásokat eszközölt, melyek a korábbi rendelet mintegy öt esztendős hatálya idején szerzett tapasztalatokon alapultak. A rendelet a lakó- és utcabizottságokat a lakosság öntevékeny társadalmi-érdekképviseleti szerveiként aposztrofálta, tevékenységüket tömegmozgalmi és szervezési jellegűnek minősítette. Hangsúlyozta a Népfront-mozgalom keretében végzendő mozgósító, tájékoztató és a lakosság véleményét feltáró feladataikat, a lakók érdekeinek képviseletét és a társadalmi együttélés erősítését. Kiemelte másrészt a tanácsi munka segítését azzal, hogy ismertessék a lakosságot érintő fontosabb tanácsi döntéseket, vegyenek részt a társadalmi munka szervezésében, mozdítsák elő a házirend betartását és működjenek együtt különböző szolgáltató szervezetekkel. Munkájukhoz nélkülözhetetlen a lakók állandó és tevékeny közreműködése, a működésükhöz szükséges iránymutatást pedig a tanácsi végrehajtó bizottság és a Népfront-szerv együttesen biztosítja. A tanácsrendelet szerint a nagyobb lakósűrűségű részeken, általában a többszintes lakóépületekben lakóbizottság működik, átlagosan 50-150 lakásra kiterjedően, a későbbi rendelet a felső határt 350-ben szabta meg. A nagyobbrészt családi házas beépítésű városrészekben inkább utcabizottságokat volt szükséges létrehozni. Megjegyzendő, hogy az elnevezésbeli megkülönböztetésen túl más eltérő szabályt a rendelet nem állapított meg, ezért az ismertetés további részében csak lakóbizottságokról szólunk, az esetleges eltérést pedig külön jelezzük. A lakóbizottságok működési területét az első időszakban a kerületi hivatal, a módosítás után a végrehajtó bizottság állapította meg. A már előzőekben ismertetett választási szabályok nem igen változtak, a 79. évi szabályozás öt évre emelte a lakóbizottságok megbízásának időtartamát. A választások előkészítésével és adminisztrációjával kapcsolatos teendőket a kerületi hivataltól az 1979. évi rendelet elvonta, s ezeket a városi tanácsi titkárság feladatává tette. Ezt döntően az indokolta, hogy a kerületi hivatalok profilja a 70-es évek végére egyre tisztábban a hatósági jogköröket tükrözte. A lakóbizottságok főbb feladatait az említett rendeletek meglehetős részletességgel rögzítették: a lakóközösség érdekeinek képviselete, a lakók együttélésének elősegítése, bizonyos társadalmi célkitűzések megvalósítására mozgósítás, a közösségi tulajdon védelme, a lakók és a tanács közötti kapcsolatok erősítése, a közéleti aktivitás fejlesztése került e felsorolásba. A jogszabály további részeiben is a korábbi kérdésekkel (a lakóbizottság működése, a lakógyűlés, a lakóbizottsági felelősi tevékenység) 152
