Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
vezeti formák és módszerek mellett — megtestesíteni azt az elvet, hogy a mindennapi életben az állampolgárok részt vesznek az állami feladatok megoldásában, és a társadalom tagjainak szerepük van az államigazgatásban. A lakóbizottságokról Szegeden az 1954 és 1971 között meglévő kerületi tanácsok alkottak először rendeletet, ismereteink szerint az I. kerületben 1955-ben, míg a II. kerületben 1959-ben, nincs adatunk viszont arra, hogy a III. kerületben is született volna ilyen tárgyú helyi rendelet. A kerületi tanácsok említett rendeletéi a városi tanács 1/1965. számú rendeletéig voltak érvényben, s ettől kezdődően Szeged egész területére egységes elvek és előírások voltak irányadók e társadalmi szervezetekre. A tanácsrendelet azt emelte ki, hogy a lakóbizottságok a lakosság által választott társadalmi szervek, melyek főként a szocialista együttélés szabályainak a lakóházakon belül való biztosítása céljából működnek és a társadalom érdekében fejtik ki tevékenységüket, elősegítve ezzel a városi és a kerületi tanácsok államhatalmi, államigazgatási és tömegszervezeti munkáját. Irányításukat a jogalkotó a kerületi tanácsok végrehajtó bizottságaira bízta, ezek voltak jogosultak a lakóbizottságok működési területét is megállapítani, amihez a tanácsrendelet elveket határozott meg. Ugyancsak a kerületi vb-okat illette meg a lakóbizottságok tagjai számának meghatározása 3 és 7 fő között. A lakóbizottsági tagság választással keletkezett, szavazhatott mindenki, aki egyébként választójoggal rendelkezett és a lakóbizottság működési területén állandó lakása volt. A választhatók is közülük kerülhettek ki azzal, hogy csak köztiszteletben álló személyek jöhettek számításba. Kizárta viszont a rendelet a megválaszthatok közül a házfelügyelőket, a házgondnoki (közös képviselői) teendőket ellátókat, és — bizonyos feltételek esetén — a lakást bérbeadó háztulajdonosokat. A választás lakógyűlésen négy évre, nyílt szavazással történt, érvényességéhez az volt szükséges, hogy a működési területen lévő bérlemények többségéből legalább egy-egy választó legyen jelen. Ha eredménytelenség miatt a választást meg kellett ismételni, ez alkalommal már a megjelentek számára tekintet nélkül lehetett érvényes döntést hozni. A tanácsrendelet részletesen rendelkezett a lakóbizottsági választásra hivatott lakógyűlések előkészítéséről, azok levezetéséről, a jelölésről és a megbízással összefüggő más kérdésekről, szabályozta a lakóbizottsági tagság megszűnését, a póttagságot, az időközi választások rendjét. Fontos részei a jogszabálynak a lakóbizottságok jogait és feladatait körvonalazó előírások. Ezek közül említést érdemel a tanácstag választókerületi munkájának segítése, a lakóházak rendjének fenntartásával kapcsolatos ténykedés, tanácsi megbízás alapján összeíró, adatszolgáltató tevékenység, külön felhatalmazás alapján pedig a lakókra vonatkozó nyilvántartó-könyv vezetése. Nagy hangsúlyt kapott a rendeletben a lakóbizottságoknak az IKV lakóházfenntartási munkájának észrevételezési és — adott körben — ellenőrzési joga. Az akkori időszakban terjedtek el — szovjet nézetek átvétele révén — az államigazgatás társadalmasítására vonatkozó elképzelések. Erre alapozva mondta ki a tanácsrendelet, hogy a lakóbizottságok jogosultak hatósági igazolások kiadására, ezek körét a végrehajtó bizottság állapította meg. Az igazolások csak olyan tényeket tartalmazhattak, melyekről a lakóbizottságnak helyi ismeretei révén közvetlen tudomása volt, vagy amelyek valódiságáról a helyszínen meggyőződött. 151
