Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
3/1975. számú tanácsrendelet, mely egy 1986. évi, csupán részletkérdéseket érintő módosításokkal viszonylag sokáig hatályos volt. Az 1995-ben bekövetkezett kiiktatására feltehetően az új lakásügyi törvény ösztönözte az önkormányzat testületét. E megjegyzések ellenére indokoltnak látjuk, hogy a házirend egy-két új előírására felhívjuk a figyelmet. Hatósági és bérbeadói engedélyt követelt meg a rendelet a bérleményhez tartozó erkélyre és ablakra felszerelésre kerülő rácsok esetében, bár ezeket a bérlő élet- vagy vagyonbiztonság okából és saját költségén végeztethette. A nyílászárók külső részeit, a rácsokat, az erkély és a terasz falait csak az építésügyi hatóság által meghatározott színűre szabad festeni. A házirendben továbbra is nagy szerepet kapott a közös épületrészek használatának szabályozása. Az udvaron és a kertben a növényzet védelmét hangsúlyozta, meghatározta a gyermekek játszó- és tartózkodási helyét, ottlétük idejét pedig a lakóbizottság is jogosult volt megállapítani, legkésőbb este 20 óráig. Ezeken a részeken, valamint műemléki épületekben gépjármű-tárolás nem biztosítható. Fóliasátort vagy egyéb más ideiglenes létesítményt sem szabad felállítani tárolás céljára. A lakók többségének nyilatkozata alapján és a lakóbizottság javaslatára a bérbeadó az épület kapuját a kötelezően megállapított időtartamtól eltérően, akár egész nap zárva tarthatta. A bérlők tájékozottságát volt hivatott szolgálni az az előírás, mely szerint a bérleti szerződés megkötésekor a házirend egy példányát a bérbeadó köteles részükre átadni. A lakóépületek fenntartása, használata és rendje szempontjából az idők folyamán fontos szerephez jutottak a házfelügyelők. Erre utal az a körülmény is, hogy országos jogszabályok (34/1958./V.21./ Korm. és 7/1958./V.26./ Mü.M. rend.) a Munka Törvénykönyvének a házfelügyelőkre történő alkalmazását kiegészítésekkel és módosításokkal írták elő, s e sajátos jogi rendezéshez csatlakozott a szegedi városi tanács 1/1960. számú rendelete a házfelügyelők munkaviszonyával kapcsolatos kérdések szabályozásával. Kimondta, hogy a tíznél több bérleményből álló lakóépületben általában házfelügyelőt kell alkalmazni, a helyi adottságokra tekintettel azonban ettől el lehetett térni. Rendelkezett a jogszabály az úgynevezett második házfelügyelő és a házi takarító alkalmazásáról is. Megszabta a házfelügyelővel szembeni alapvető követelményeket (egészségügyi megfelelőség, nagykorúság, büntetlen előélet, kisebb házi javítási munkákra való alkalmasság). A munkavállalók szempontjából lényeges kérdések ugyancsak szerepeltek a tanácsrendeletben: írásos munkaszerződés, munkabér, szabadságidő, helyettesítés, és más munkajogi tartalmú rendelkezések mellett rögzítette, hogy természetbeni szolgáltatásként a munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakás és áramdíj térítés illeti meg a házfelügyelőt. A külön munkákért (felvonókezelés, kapunyitás, stb.) járó díjazás tekintetében külön jogszabályi rendelkezésre utalt. Részletes előírások voltak találhatók a munkaviszony megszűnésekor a szolgálati lakás kiürítésére. Közismert, hogy a rendezés ellenére igen sok jogvita volt ezzel kapcsolatban, s az előírásokat az esetek jelentős részében még bírói vagy hatósági úton sem lehetett betartani, érvényre juttatni. A házfelügyelők feladatairól a tanácsrendelet meglehetősen terjedelmes szabályozást adott. A bérlők érdekeinek és zavartalan együttélésének előmozdítását éppúgy feladataként jelölte meg, mint a lakóház és felszerelései kíméletes, takarékos használatának biztosítását. A lakóépület felügyeletével, rendben és tisztántartásával kapcso149