Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
telességévé tette, a lakóbizottságok részére pedig a szabályok betartásának ellenőrzését szabta feladatul. A házirendben megtalálhatók voltak a bérlemény használatának részletes szabályai. Ezek közül említést érdemelnek azok a rendelkezések, melyek a leltár szerinti átadást és átvételt szabályozták a bérleti jogviszony kezdetén és megszűnésekor, továbbá a helyiségek, berendezések és felszerelési tárgyak gondos használatára, karban- és tisztán- tartására vonatkoztak. Részletes rendelkezéseket találunk a bérlemények és a közös használatra szolgáló helyiségek, területek takarítására, a szemét házon belüli gyűjtésére, a bérleménynek a bérlőt terhelő javítási munkálataira. Részletező megfogalmazással a tanács arra is kitért, hogy melyek a különösen tilalmazott tevékenységek, ezek ugyanis vagy a bérlemények állagát rongálják, vagy esetleg egyéb jogszabályi rendelkezésekbe ütköznek. Hasonló módon szabályozta a közös célra szolgáló helyiségek és területek használatát, elöljáróban pedig az e körbe tartozó fogalmakat (pl. mosókonyha, lépcsőház, udvar) konkretizálta. Rendelkezett a padlás és a pince állandó zárva tartásáról, illetve az itt lehetséges tevékenységekről, a mosókonyha használatáról, a ház udvarán vagy kertjében megkívánt magatartásról. Foglalkozott a házfelügyelővel szembeni követelményekkel, megszabta fontosabb kötelességeit. Végül utalt a tanácsrendelet azokra a kérdésekre, melyekre országos jogszabályok, vagy külön tanácsrendeletek irányadók. A házirend megszegését szabálysértéssé minősítette, ismételt esetben olyan oknak fogta fel, amely a bérbeadót a bérlet felmondására is jogosulttá tette. Előírta, hogy a házirendet és a tűzvédelmi szabályokat a lakóházakban ki kell függeszteni. E témában a következő átfogó jogi rendezést a 3/1965. számú tanácsrendelet adta, ennek kialakítására már meghatározónak lehet minősíteni az évtized kezdetétől hatályos Polgári Törvénykönyvet. Ezért a házirendben a bérleti jogviszony különböző elemei kapcsán utalások voltak találhatók a PTK. szabályaira, a tanácsrendelet személyi és tárgyi hatályának megállapításánál is pontosabb fogalmazásokkal operált a tanács. Erőteljesebb rendelkezésekkel igyekezett a jogalkotó kiemelni a csend védelmének fokozottabb jelentőségét, s a városkép megóvására irányult az a kitétel, hogy közterületre néző ablakban ágy-, vagy ruhaneműt és élelmiszert nem szabad tartani. (Más kérdés, hogy az akkor lassan beinduló lakásépítés vajon megfelelő megoldást biztosított-e pl. a bérleményen belüli ruhaszárításra?) A helyi rendeletek előírásaiból gyakran meg lehetett állapítani, hogy adott időszakban milyen jellemző problémákat igyekezett a jogalkotó megoldani. A most vizsgált házirendben e miatt kapott hangsúlyt, hogy garázs, vagy járműtároló hiányában a bérbeadó milyen feltételek mellett engedélyezhette a lakóház kapualjában vagy udvarán személygépkocsik, motorkerékpárok tárolását, és mik az engedéllyel rendelkező járműtulajdonosok fontosabb kötelességei. A házirend hasonló megfontolások alapján a korábbinál részletesebben fogalmazta meg a bérbeadót terhelő munkálatokat, viszont a bérlemények használatának ellenőrzésében rögzítette jogait, ezek gyakorlásához a lakóbizottságok szerepét erősítette. Bár a jelzett rendeletet 1967-ben kis mértékben módosította a tanács, a szabályozás mintegy tíz évre megadta a lakóházak használatának feltételeit, természetesen az országos jogi normák keretei között. Helyileg új rendelkezésként jelentkezett a 148
