Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
Meg kell még említenünk e tárgykör kapcsán a zöldterület védelméről szóló 2/1955. számú tanácsrendelet is. Ennek területi hatálya elsősorban a fásított és parkosított közterületekre terjedt ki, de a szabályozás vonatkozott az utcák fásított területére, a partfürdőre, a temetőkre, az árvízvédelmi töltésekre és erdősávokra, stb. A tanács rendeletében belterjes, illetve külterjes kezelésben lévő zöldterületeket különböztetett meg, s megjelölte a kezelésben nem részesülő belterületi részeket, tereket is. A megkülönböztetés a használati mód és a gondozás eltérő megoldásával járt. Voltak persze olyan rendelkezések, főként tilalmak, melyek mindegyik területre egyaránt vonatkoztak, pl. lábas vagy aprójószág kihajtásának, legeltetésének kizárása, vagy pl. a járműforgalom korlátozása. A tanácsrendelet az újszegedi liget eredeti rendeltetésének biztosítása céljából az oda nem illő létesítmények, építmények egy éven belüli felszámolását, eltávolítását is tartalmazta. Ennek azonban már akkor sem volt sok foganatja, azóta pedig teljesen megváltozott ott a környezet. Sajnos, nem a ligetjelleg erősödött... A tanácsrendelet egyébként 1968 közepén hatályon kívül helyezésre került az Országos Építésügyi Szabályzat eltérő rendelkezéseinek hatására. 3./ A közterületeket érintő egyes tanácsrendeletekhez kapcsolódik az a szabályozás is, mely az utcaelnevezések rendjével foglalkozik. A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának államtitkár elnöke 1/1976. /III. 15./ MT TH számú rendelkezése országos jogszabályként rögzítette az utcanév megállapításának és a nagyobb összefüggő, belterületi városrészek vagy lakónegyedek elnevezésének elveit, meghatározta a hatásköri és eljárási szabályokat. E központi jogszabályhoz kapcsolódott Szegeden a tanács 1/1977. számú rendelete az utcaelnevezésről és a házszámozásról. A végrehajtási tanácsrendeletek szokásos szerkesztési megoldásának megfelelően ez a helyi rendelet is az országos rendelkezés egyes előírásaihoz csatlakozott, s általában nem ismételte meg az abban meglévő fogalmakat, előírásokat, csupán utalt azokra, mellőzve szó szerinti idézésüket. Az utcanév alapvető funkciójának azt tekintette a tanácsrendelet, hogy az a különböző közterületek megjelölésére szolgáljon, egyúttal legyen alkalmas a földrajzi azonosításra és a tájékoztatás biztosítására, esetenként emléket állítson, ismereteket terjesszen, s olyan szerepet is betölthet, hogy helytörténeti, néprajzi vagy nyelvi hagyományokat ápoljon. Az országos rendelkezés szerint az utcanév előtagja valamely személynév, fogalom vagy tárgy lehet, az utótag pedig a tanácsrendelet szerint a közterület jellegére utal. Az utótagok lehetséges formáit a tanácsrendelet mellékletében adta közre a jogalkotó, egyúttal meghatározta a különböző utótagok eltérő tartalmát is. A közterületek megjelölésében utótagként alkalmazható volt pl. az utca, út, tér, körút, park, sugárút, sétány, fasor, rakpart elnevezés. A mellékletben azt is jelezte a tanács, hogy vannak olyan utcanévi utótagok, melyek Szeged történelme során alakultak ki, ezért továbbra is használhatók, de jövőbeni alkalmazásukat lehetőleg kerülni lenne szükséges. Ilyenek pl. árok, átjáró, gát, határút, játszótér, lejtő, part, udvar. A tanácsrendelet kiemelte, hogy a végrehajtó bizottság egyes utcaneveket védetté nyilváníthat, ezeket nem szabad megváltoztatni. A felhatalmazás alapján a VB. 74/1981. számú határozatában intézkedett a védetté nyilvánításról, e körbe vonta a magyar nemzet és a munkásmozgalom nagyjairól elnevezett utcák, a szegedi nagy 140
