Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején
árvíz előtti utcák, a város történelmi emlékeit őrző, továbbá az irányjelző utcák, végül a nagy árvíz utáni újjáépítéshez segítséget nyújtott városokról elnevezett utcák, közterületek nevét. A végrehajtó bizottság határozata enyhített (más kérdés, hogy jogilag erre nem volt felhatalmazása) a tanácsrendelet kategorikusan elutasító álláspontján, s úgy fogalmazott, hogy a védett utcaneveket csak rendkívül indokolt esetben szabad megváltoztatni. Olyan elvárást is megfogalmazott, az elnevezési gyakorlatban törekedni kell arra, hogy a város régi utcanevei fokozatosan visszakerüljenek. A tanácsrendelet részletesen kitért arra, hogy személyről történő utcaelnevezésnél milyen érdemeket lehet alapul venni. Az államtitkári rendelkezés tiltotta élő személyről az utcaelnevezést, a helyi előírás azt mondta ki, hogy személyről általában csak halála után legalább öt évvel lehetséges utcát elnevezni. Ha utcát neveztek el valakiről, a névadó tevékenységét ismertető emléktábla volt elhelyezhető az utca kezdetén a végrehajtó bizottság rendelkezésétől függően. Az országos jogszabály az utcanév megállapítását a végrehajtó bizottság hatáskörébe utalta, s elrendelte, hogy az igazgatási szakigazgatási szerv utcanévjegyzéket vezessen. Kimondta azt is, hogy a városrészek vagy lakónegyedek elnevezése az utcákéhoz hasonló elvek szerint történhet. Végül intézkedett az utcanévtáblákról és az ingatlanok számmal történő ellátásáról. Az utcanévtáblákat a tanácsrendelet szerint egységes formában kellett elkészíteni, az erre vonatkozó leírás a rendelet mellékletét képezte. Kihelyezésük, karbantartásuk és pótlásuk tanácsi feladatot képezett. A szegedi rendelet előírta, hogy az utcanévtáblának az utcanév elő- és utótagját kell tartalmaznia, s ki kell függeszteni mindkét oldalon az utca kezdetén és végén, valamint minden betorkoló utcánál. Új utcaelnevezés esetén egy évig a régi táblát eredeti helyén meg kellett hagyni az új tábla mellett, megfelelő jelzéssel ellátva. Az ingatlanokat házszámtáblával a tulajdonos, illetve a kezelő volt köteles ellátni, az építési hatóság által meghatározott leírásnak megfelelő formában. A tanácsrendelet megállapította az épületek és telkek számozásának, a házszámtáblák elhelyezésének elveit. Szeged középpontjának a belvárosi Tisza-hidat kellett tekinteni, a főútvonalak épületeinek számozása innen a város külső része felé haladva történt. A mellékutakon a számozás a főútvonalnál kezdődött. Kétoldalas utcánál a számozás a jobb oldalon a páratlan, a bal oldalon pedig a páros számokkal történt. A terek ingatlanainak számozását az óramutató járásával ellentétes irányban emelkedő sorrendben kellett elvégezni. Rendezést kapott a kialakult számozás után megosztott, illetve egyesített ingatlanok megjelölésének rendszere is. Említést érdemel a tanács rendeletének az a szabálya, hogy utcanév-, vagy házszámváltozás esetén a lakókat külön bejelentési kötelezettség nem terhelte, a nyilvántartásokba, illetve igazolványokba az érintett tanácsi szerv a módosult adatokat hivatalból vagy kérelemre átvezette. A tanácsrendeletet és a végrehajtását szolgáló végrehajtó bizottsági határozatot 1991. december 31-ével helyezte hatályon kívül a városi önkormányzat, s egyúttal megállapította a közterületek elnevezésének új szabályait. 4./ Az 1971 februárjában kiadott országos jogszabályok a korábbi jogi rendezéshez viszonyítva merőben új módon állapították meg a lakáshoz jutás és a lakásbérlet 141
