Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)

III. A tanács és szerveinek teendői. Városkörnyéki kapcsolatok - Helyi rendeletalkotás Szegeden a Tanácsrendszer idején

I. TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEK. - A HELYI JOGALKOTÁS SZABÁLYOZÁSA

1.1 A magyar polgári önkormányzatok szabályrendelet-alkotási joga

Hazánkban a polgári önkormányzati rendszer a nyugat-európai fejlődéshez viszonyítva elég későn vált a modem közigazgatási struktúra alkotó elemévé. A 19. század utolsó harmadában született törvények önkormányzati jogállást biztosítottak a törvény- hatóságoknak (a vármegyének és a törvényhatósági jogú városnak), valamint a községeknek. Ez utóbbi kategóriába tartozott a megyei város is. Megjegyzendő, hogy a (székes-) főváros jogállásáról és közigazgatásáról külön törvény intézkedett. Az ön- kormányzati jogosítványok között jelentős helyen szerepelt az önkormányzati testületek felhatalmazása szabályrendelet, vagyis partikuláris jogforrás kibocsájtására.

A köztörvényhatóságok rendszeréről szóló 1870. évi XLII. törvénycikk viszonylag részletes rendezést adott a szabályrendelet-alkotásról. E törvény kimondta, hogy a törvényhatóság önkormányzati jogánál fogva saját belügyeiben önállóan intézkedik, határoz és szabályrendeletet alkot, s ezeket saját közegei által hajtja végre. A törvény a jogszabály-alkotás lehetőségét a törvényhatóság részére csak önkormányzati hatáskörén belül biztosította, s további korlátozásként rögzítette, hogy a szabályrendeletek a törvénnyel nem ellenkezhetnek, s nem sérthetik a községek önkormányzati jogait sem.

A községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. te. szabályozta a községek szabályrendelet-alkotása kérdéseit.

Mintegy másfél évtized múltán került sor a helyi önkormányzatokkal kapcsolatban az újabb jogi szabályozásra. 1886-ban a XXI. te. a törvényhatóságokról, a XXII. te. pedig a községek jogállásáról rendelkezett. E törvények természetesen a szabályrendelet-alkotás tekintetében is tartalmaztak lényeges előírásokat, fenntartva a korábbi jogi rendezés során rögzített elveket. A szabályrendelet érvényességéhez az illetékes miniszter bemutatási záradéka volt szükséges, ennek hiányában nem lehetett kihirdetni. A kihirdetés törvényességi követelményt testesített meg, hiszen a jogalkotó megtámadási, fellebbezési jogot tett lehetővé a szabályrendelettel szemben, de fellebbezés hiányában is csak a szabályszerű kihirdetéstől számított 30 nap elteltével vált a rendelet végrehajthatóvá.

Csupán megemlítjük, hogy a fentebb jelzett törvények eltérő szabályozása folytán a szabályrendeleteknek három kategóriája különböztethető meg ebben az időben: az úgynevezett fakultative (tehát az önkormányzat saját elhatározásától függően) alkotható szabályrendeletek, a kötelezően létrehozandó helyi rendeletek (melyek megalkotását törvény írta elő az önkormányzat számára), s végül a rendészeti szabályrendeletek csoportja. A megkülönböztetés jelentősége abban állt, hogy a jogalkotó az egyes kategóriákra vonatkozóan különböző beavatkozási jogosultságot biztosított a központi kormányzat részére.

Szabályrendelet-alkotás csak az önkormányzati hatáskörbe tartozó ügyekben volt lehetséges. S ha a központi szervek az önkormányzati jogosítványok körét szűkítették, ez egyúttal a helyi rendeletalkotás tárgykörének csökkenéséhez is vezetett. Ez elsődle118