Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)

IV. A város felvirágzása a 18–19. században

75%. Ez a megye lakosságának 4%-a volt. 1832-ben újabb 500 áldozatot követelt a járvány.

Návay László középbirtokos nemes leírása hűen mutatja be az 1831. évi járvány idején fennállt makói és földeáki állapotokat, és egyúttal felhívja figyelmünket arra, mennyire fontos a művelt fők jelenléte egy-egy közösségben, és az egészségügyi fel- világosító munka. Segítségükkel a tragédia-sorozat — akárcsak más alkalommal — elkerülhető lett volna.

A szövődménymentes kolera önmagától gyógyul 3-6 nap alatt megfelelő víz és ásványi só utánpótlása mellett. Kellő kezelés nélkül a megbetegedettek között 50%-os halálozással jár. A 19. századi kolerajárványok azért jártak hatalmas emberveszteségekkel, mert nehezen találták meg a védekezés és a gyógyítás hatásos módját.

Kérdések, feladatok:

Honnan ered a kolera betegség neve?

Hogyan érkezett a betegség Európába?

Kik jártak élen a járvány megelőzésében Magyarországon?

Miért nem lehetett lokalizálni a járványt?

Ma hogyan gyógyítják a kolerát?

Nézz utána a kolerajárványok makói történetének!

Mit jelent a forrás alábbi mondata: „.. .a víz oly állapotban légyen... ”?

Miért van szükség a kolerában szenvedőknél az ásványi sók pótlására?

Irodalom:

Bálint Nagy István: Kolerajárványok Csanád vármegyében. Makó, 1928. (Adatok Csanád vármegye közegészségügyének történetéhez, I.)

Rigler Gusztáv: Az 1831,-i I. (első) cholera betörésének története. Járványtörténeti tanulmány. Kolozsvár, 1915.

Frater Zsuzsa, J.: Az 1855. évi kolerajárvány Magyarországon. Bp., 1980. (Történeti Statisztikai Füzetek, 5.)

Mádai Lajos: Az utolsó nagy kolerajárvány demográfiai képe Európában és az Egyesült Államokban (1872-1873). Bp., 1983. (A Népességtudományi Kutató Intézet jelentései, 9.)

Keleti Károly: Magyarország népesedési mozgalma 1864-73-ban és a cholera. Bp., 1875. (Értekezések a társadalmi tudományok köréből, 3.)

Orvosi Lexikon I. Főszerk. Hollán Zsuzsa. Szerk. Ákos Károly, Révész György. Bp., 1967. 590.

154