Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
VI. Gyengélkedő gazdaság – emelkedő szellemi élet (1919-1945)
1944. szeptember 26. „...Makó központi, nyugati és keleti kerületeit végérvényesen megtisztították a fasisztáktól...” „A 228. Voznyeszenszkij lövészhadosztály törzsének vezetési pontja 1944. szeptember 25-ére virradó éjszaka közelebb vonult ezredéhez, s Nagylak községtől északra települt át, a lövészhadtest parancsnoksága pedig Battonya közelében volt... A 767. lövészezred Makó irányába támadt... Az 57. hadtestparancsnokság harcparancsa megkövetelte, hogy legkésőbb 1944. szeptember 26-án az ezred minden körülmények között köteles teljesíteni a feladatot: felszabadítani Makót, az első magyar várost. A lövészhadosztály elsőként kezdte meg a német hódítók kiverését magyar földről.- Az idő — 4 óra 37 perc — mondta az őrnagy.- Kezdjük meg — mondta halkan. Hirtelen a levegőbe — mint a villám — fölröppentek a rakéták. Egyidejűleg a gárda rádiósa, a törzsőrmester leadta az 555-ös jelentést a rádióközpontba — a hadosztály törzsbe. Erre a jelre a hadosztály tüzérségének abba kellett hagynia a város ágyúzását. A harckocsik a géppisztolyosokkal előre iramodtak. A maradék gyalogság: ki lóháton, ki fogatokon — mindenki, akár a villám az ellenségre csapott. Hurrá! Hurrá! — kiáltotta mindenki úgy, hogy ettől az orosz „Hurrától” a németek összeroppanjanak. Az egész város visszhangozta a kiáltást. Tüzet nyitottak a légvédelmi egységek, a nehéz géppuskák, a könnyű gépfegyverek, amelyeket Csapajev módjára lovas kocsikra szereltek. A géppisztolyok is lőni kezdtek. Mindannyian nyomjelző lövedékkel lőttünk, hogy az ellenség minél nagyobb pánikba essen. Egyszeriben váratlanul a környéken minden felüvöltött, úgy tűnt, a föld is üvölt. A lövések egyetlen dübörgésbe olvadtak össze. Az ezred elérte a város északi szélét, két útvonal elágazását. A 3. lövészzászlóalj a vasútvonal mentén indult a vasútállomás és a téglagyár ostromára. Az 1. és 2. lövészzászlóalj eközben megtisztította a város északi részét az ellenségtől. A harckocsik a gyalogsággal már behatoltak a városba. A németek eldobták a fegyverüket, az aknavetőket és az ágyúkat elhagyták, s futottak, de a hős harckocsizok útjukba álltak... Körülöttünk, mint a villám cikáztak villogó tűzszablyaként a nehéz és kézi gépfegyverek, a légvédelmi gépágyúk lövedékei. A harci zaj tovább nőtt. 63. 270