Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
I. Táj és ember
legtöbb ismeretanyag. Ajtony eredete homályban maradt. Árpád-kori Ahtum neve a török Altyn „arany” szóból ered. Államának gazdasági alapját a részben már istállózott állatállomány képezte. Népe földművelést is folytatott, mert udvarházakról és birtokokról is említést tesznek a források. A társadalom erősen tagolt volt, rétegeit a vitézek, a nemes uraságok és a még szabad pásztorok alkották, akiknek fegyveres erejére támaszkodva szervezte meg törzsi államát. A bizánciak támogatását élvezte, hiszen a görögök szertartása szerint keresztelték meg Vidinben 1002 után, ami azt jelentette, hogy a császár jelenlétében egy medencében megmártotta magát. A császár szövetségesét — a nagyszentmiklósi aranykincs görög feliratos egyházi rendeltetésű tálaiból megítélve — drága ajándékokkal halmozta el, brokátok, arany solidusok mellett valamilyen megtisztelő címmel is felruházhatta. István királlyá koronázása és az esztergomi érsekség megalapítása gátolta őt és az erdélyi Gyulát önállósulási törekvéseikben. A királyi hatalom nem ismerte el, hogy só és egyéb után vámot szedjenek a saját területükön. Az egyház pedig tőlük is megkövetelte a dézsmát, mint minden vitéztől és alattvalótól. Emiatt szorgalmazták mindketten a görög egyházzal eddig is fennálló kapcsolat mélyítését, hiszen az nem szedett tizedet. Ajtony egyenlőnek érezve magát Istvánnal, nem engedelmeskedett neki, és mivel ellenőrzése alatt tartotta a marosi utat, megvámolta a Maroson szállított só királyi jövedelmeit, saját vámszedőket állítva a Tiszáig. Mindent megadóztatott. A királyi hatalomnak az egész Kárpát-medencére való kiterjesztésének szándéka vezette a királyt, amikor Ajtony ellen indított hadjáratot. Az 1027-1028 körül Ajtony ellen támadó király a sereg fővezérségét Csanádra bízta, aki Doboka fia, István király „unokaöccse” volt. A király hadjáratának megindítása előtt körbezárta Ajtony „törzsi államát”. A Tisza felől támadtak, az átkelést Ajtony — későn értesülve a támadásról — már nem tudta megakadályozni. Azután Maros várba zárkózott. Kanizsa és Szőreg között két tűz közé szorították Ajtony seregét, onnan Oroszlámosig (Csanádtól délnyugatra) üldözték. Ajtony vert serege Nagyősznél (Csanádtól délkeletre) gyülekezett, Csanád Ajtony fejét levágva a királyhoz sietett, akinek serege a szétzilált, elbizonytalanodott ellenséges haderőt felmorzsolta. Ajtony veresége nyomán a Kárpát-medencében elbukott az utolsó törzsi állam, és megindult a terület pacifikálása. 1030 körül létrehozták Csanád megyét és a Csanádi püspökséget. A megye első ispánja Csanád lett, az új egyházmegye élére a velencei származású Gellért püspök került. István király nem irtotta ki Ajtony családját: az ártatlanoknak megbocsátott. Ajtony leszármazottai a 14. század elejéig birtokolták a Maros partján Ajtony-monosto- rát és néhány falut a környéken. A rivális nagyúr területének egyházi és világi megszervezése, a püspökség, illetve vármegye és várispánság létesítése beillesztette ezt a részt is a Kárpát-medence politikai egységébe. István már nemcsak jogilag, hanem ténylegesen is egész Magyarország uralkodója lett befejezve a Géza fejedelem által megkezdett országegyesítő politikát. István a keleti típusú törzsszövetség helyére lépő modern keresztény monarchia belső rendjét külföldi minták alapján igyekezett Nyugat-Európához igazítani. Megkezdődött az uralkodói pénzverés, a királyi udvarban kialakult a latin nyelvű írásbeli ügyintézés az ok18
