Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
I. Táj és ember
3. 10-11.század „...Volt akkoriban Marosvárott egy roppant hatalmú, Ajtony nevű fejedelem...” „...Volt akkoriban Marosvárott egy roppant hatalmú, Ajtony nevű fejedelem, aki Bodony városában a görög rítus szerint vette fel a keresztséget. Igencsak nagyra volt tulajdon erejével és hatalmával. Hét feleséget is tartott, merthogy a keresztény hitben nem volt éppen tökéletes. István királynak pedig a legkevésbé sem adta meg a tiszteletet, annyira bízott ama harcosok és nemes emberek sokaságában, akik fölött uralmat gyakorolt. Szilaj lovainak se szeri, se száma nem volt, azokról nem is beszélve, amelyekre a lovászok gondozásában a házak táján vigyáztak. Barmokkal is végtelen számban rendelkezett, minden csordát egy-egy gulyás keze alá adva, s voltak azonfelül uradalmai és udvarházai is, de még a királynak a Maroson leúsztatott sója fölött is bitorolta a hatalmat, amikor e folyó révjeiben végig a Tiszáig vámszedőket és őröket helyezett el, s nem hagyott kisiklani semmit a vámoltatás alól. A görögöktől pedig felhatalmazást szerzett, majd az említett Marosvárott kolostort emelt Keresztelő Szent János tiszteletére, amelybe apátot tett görög szerzetesekkel együtt a maguk rendszabálya és szertartása szerint. S minthogy a föld e férfiút szolgálta a Körös folyótól egészen az erdélyi részekig, illetve egész Bodonyig és Szörényig, amelyet végig mindenestül a maga hatalma alatt tartott, ezért fölényben volt a fegyveresek sokaságát illetően, a királlyal pedig a legkevésbé sem törődött...” Forrás: Az államalapítás korának írott forrásai. Az előszót írta, a szövegeket válogatta, a kötetet szerk. Kristó Gyula. Szeged, 1999. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 15.) 411-412. Almási Tibor fordítása. Ajtony államának leírása. A magyarság a Kárpátok északkeleti hágóin és szorosain, az Uzsoki-, Vereckei-, Tatár-, Radnai- és Borgói-hágó, valamint a Tölgyes- és Békás-szoros átjáróin érkezett 895-ben Erdély területére, ahol Álmos rituális gyilkosság áldozatául esett. Innen haladtak tovább a Kárpát-medence belseje felé. A magyarok a Duna-Tisza közén verték le Szvatopluk szláv államának ellenálló seregét, így szerezték meg az ország keleti részét. Az Alföld déli része ekkor Simeon bolgár államának peremterületéhez tartozott. Makó környéke ebben az időben került magyar uralom alá. A Maros-Körös köze, a Tisza, az Al-Duna és a történeti Erdély által határolt területen a később Ajtony törzsnek nevezett népesség telepedett meg. Innen nem messze esett Marosvár, amelyet Ajtony központjává tett, a nemzetség temetkezőhelye pedig Ajtony monostora lett. A nagyobbik Gellért legenda leírásából a magyar törzsi államok közül talán erről van a 17
