Gilicze János – Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Város a Maros mentén. Makó története a források tükrében - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 32. (Szeged, 2002)
IV. A város felvirágzása a 18–19. században
Ezt tudva a képviselőház Kossuth Lajos nagy beszédének hatására július 11-én közfelkiáltással megszavazta a kormány által kért 200 ezer újoncot és a 42 milliós hitelt. A Délvidéken júniustól egymást követték a szerb felkelőkkel vívott véres csatározások. Jellasics, aki bitorolta a horvát báni méltóságot, katonai készülődése nyilvánvalóan Magyarország ellen irányult. Augusztusban Batthyány Lajos gróf, miniszterelnök rendeletére megkezdődött az önkéntes nemzetőr csapatok szervezése. A hónap végén a képviselőház nagy többséggel katonaállítási törvényt fogadott el. Szeptember 11-én Jellasics főserege átkelt a Dráván. Az ország alig kivívott önállósága végveszélybe került. Szeptember 16-án az országgyűlés, az ügyeket egyedül vivő Batthyány miniszterelnök támogatására hattagú bizottságot, az Országos Honvédelmi Bizottmányt hozta létre, amelynek elnöke Kossuth lett. A pákozdi csatában ugyan a honvédsereg megállította Jellasics előrenyomulását, de a fegyveres harc korántsem ért véget. A fejvesztett iramban menekülő Jellasics Győrön át elhagyta az országot. Az őt üldöző magyar sereg október 28-án átlépte az akkori osztrák-magyar határt, a Lajta folyót. A schwechati vereség után Magyarország ismét a túlerő támadásával nézett szembe. A Honvédelmi Bizottmány elsődleges feladatát képezte az erős és rendezett hadsereg megteremtésének feladata. Napok alatt ezrek jelentkeztek önként katonának, és decemberre már a magyar hadsereg, jórészt kiképzetlen, tiszthiánnyal küszködő 84 ezer gyalogosból, nyolcezer huszárból és háromezer tüzérből állt. Országszerte szokásos eljárásként a katonának jelentkező elítélt rabokat besorozták a honvédség kötelékébe. Október 3-án Rózsa Sándor híres betyár amnesztiában részesült, és 150 fős csapatával részt vett a délvidéki harcokban. Már 1848 őszén több Csanád megyei fogva tartott kérte, „biztos kezesség melletti” szabadon bocsátását, azért, hogy honvédnak állhassanak. Ekkor még a megyebizottság nem adott helyt kérésüknek, annak ellenére, hogy maga Kossuth is erre ösztönözte a törvényhatóságokat. A megye bűnfenyítő törvényszéke 1849. február 15-én, hivatkozva az Országos Honvédelmi Bizottmány február 4-i rendeletére, 29 jelentkező közül húszat mégiscsak érdemesnek talált arra, hogy a „haza iránti szent kötelességnek teljesítésével” vezekeljenek bűneikért. A besorozottak írásban kötelezték magukat arra, hogy négy évig katonás- kodnak, és vállalták, ha rossz magaviseletért fenyítést kapnának, vagy újabb bűnt követnének el, letöltik az elengedett időt. A már vázolt, katonailag nagyon rossz helyzetben fogalmazta meg, a fentiekben közölt kérelmét Csanád vármegye bizottmányához Sárkány József, amelyet a városi elöljáróság támogatott. A megye továbbította a kérést a Honvédelmi Bizottmányhoz. Kossuth Lajos december 23-án kelt válaszában helyt adott a kérésnek, de utasította a megyét arra, hogy kísérjék figyelemmel a kérelmező viselkedését. Sárkány József valószínűleg eleget tett vállalt kötelezettségének. A folyamodványában emlegetett Ferenc bátyja, aki rabból lett huszárrá, a temesvári csatában esett el. Kérdések, feladatok: Melyek voltak azok az alapvető célkitűzések, amelyek eléréséért megindult az 1848-as márciusi magyar forradalom? 175
