Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
7. A szegedi nyomdászat 1873–1879
tattak. A Szeged Napló 1922-ben szűnt meg. (1925-től azonos címmel ismét indult napilap Szegeden.) 1920 elejéig ugyanaz a nyomda állította elő, noha a nyomdacég tulajdonosa többször változott: 1885. augusztus 2-től Bába Sándor, 1896. november 21-től már Engel Lajos impresszuma látható a Szegedi Naplón stb. A lap politikai, közgazdasági és irodalmi napilapként indult. Ez az alcím 1922-ig megmaradt. A kiadó 1887-ig Eisenstädter (Enyedi) Lukács, aki az első szerkesztője is. Egy igen gazdag szegedi kereskedőház tagja.9 Az 1870-es évek elején már részt vett az „Árpád” a testvériséghez helyi szabadkőműves páholy munkájában. 1872-ben „kalapácsvezető helyettes főmester” a páholy ülésein. A Szegedi Napló kiadása olyan orgánumot teremtett, amely széles körben népszerűsítette a szabadkőművesek által képviselt nézeteket. Természetesen mindezt nem nyíltan, hanem a közjogi ellenzék politikai programjának előtérbe helyezésével tette. A lap jellege, Kulinyi Zsigmond, majd Móra Ferenc (szintén ismert szabad kőművesek) irányítása idején is megmaradt.10 A szabadkőműves törekvések a dualizmus korában - az ország demokratikus átalakítása, a választójog kiszélesítése, a nagybirtokosok és az egyház befolyásának a visszaszorítása, az iskolázás, a művelődés kiszélesítése, a közegészségügy javítása stb. - a társadalmi haladást szolgáló program volt. Ez párosult a Szegedi Napló hasábjain az 1867-es kiegyezés módosítására, ezen keresztül a hazai ipar, kereskedelem, gazdasági élet fejlesztésére irányuló törekvéssel. Emellett a lap színvonalasan tájékoztatta olvasóit a helyi és országos eseményekről; már kezdettől fogva fontos irodalmi műhellyé is vált. A lap olvasottsága gyorsan növekedett. Politikai, gazdasági törekvéseit legelső számának Programmunk című vezércikke foglalta össze. Eszerint az 1867-es kiegyezés alapján álló ún. közjogi ellenzéket képviseli, de legfőbb céljaként a hazai ipar, kereskedelem fejlődését, a magyarországi polgárság, a városok megerősödését, ezen belül elsősorban Szeged további emelkedését jelöli meg. Nemzeti követeléseiben ekkor az Egyesült Ellenzék 1878. április 12-én közzétett célkitűzéseiben foglaltakhoz igazodott; 1884 őszétől azonban az akkorra már új programot adó, immár Negyvennyolcas Függetlenségi Párt néven szereplő parlamenti csoportosulás nézeteihez állt közel." A Szegedi Napló magasabb szintű folytatása volt a városban a kiegyezés időszakától kezdve újból és újból jelentkező ellenzéki törekvéseket hordozó, de csak rövidéletűnek bizonyult lapoknak. Napilapindítás Szegeden valóban elég későn történt, e tekintetben több vidéki város megelőzte.12 A város 1870-es évekbeli, az állandó hírlapok számát, az irodalmi érdeklődést tekintve bizonyos fokú elmaradottságának okát abban látjuk, hogy a már ekkor igen erős, főleg kereskedő polgárság és jelentős kispolgárság, a tekintélyes számú értelmiségiek, a nagy számban létező egyesületek közvetlenül a fővárosi lapokból tájékozódtak az őket érdeklő kérdésekről. Kulinyi Zsigmond még az 1901-ben megjelent művében is azt írja, hogy „Szeged - mondjuk így - tagadhatatlanul egyik legjobb piaca a fővárosi újságoknak...”, naponként kb. 6000-7000 példány kel el belőlük az újságárusoknál. De sok az előfizető is a budapesti lapokra: 2509 budapesti lappéldányt járattak Szegedre. Másrészt a gazdasági érdekek nyers érvényesülése folytán az ími-olvasni tudók jelentős része szívesebben áldozott közgazdasági érdekű újságra (pl. az 1874. decemberében indult Alföldi Iparlapra) vagy vonalazott bevételi-kiadási naplókra, semmint a politikai, az irodalmi műveltség fejlesztését szolgáló lapokra. Az 1870-es évek végén működő, 155
