Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
7. A szegedi nyomdászat 1873–1879
említést érdemlő nyomdák „vonalazóintézet”-ként is működtek és hirdetéseikben nagy helyet kapott a gazdasági élettel kapcsolatos nyomtatványféleségek felsorolása.13 Az Endrényi Lajos és társa nyomda - e nyomda elődeitől átvett - gazdag és korszerű betűanyagot, különös tekintettel a változatos szedést mutató Szegedi Napló c. napilap szükségleteire is, már az 1870/80-as évek fordulóján is igyekezett fejleszteni. A lap címének szedésére egy keskeny félkövér mediaeval típusú betű kb. 6 ciceró nagyságú verzálisát alkalmazták. Korszakunkban mindvégig ezzel a betűvel szedték a lapcímet, amiből következik, hogy a nyomda birtokolta e betű matricáit, tehát ez a nyomda is be volt már rendezve a matricákról történő betűújraöntésre. Az Endrényi Lajos és társa nyomda már 1878-ban is birtokolta a hamburgi Genzsch & Heyse cég több betűcsaládját. Pl. a Szegedi Napló alcímét az Etienne-Ver- salien 16 pontos betűjéből, az alcímen belül szereplő „és” kötőszót ugyanennek a típusnak 12 pontos fokozatából szedték. A Szeged Napló 1. számának Programmunk c. vezércikkcíme a hangsúlyos, ún. Renaissance betűcsaládhoz tartozó betűkből való. A korabeli betűöntödék ezt a betűfajtát, amely igen erőteljes vonalú, számos változatban forgalmazták. A lap idézett vezércikkeimében a Genzsch & Heysétől származót látjuk. A hamburgi öntöde 4 fokozatban, 8 ponttól 16 pontig forgalmazta.14 A lapcím felett - léniával elkülönítve - helyezték el az évfolyam számát, a megjelenési helyet, a dátumot és az adott lap évfolyambeli sorszámát, szintén e betűtípus 16 pontos fokozatából szedve. Ugyanezen betűcsalád 10 pontos grádusát alkalmazták a Programmunk c. vezércikk szövegében a kiemeléshez. A vezércikk garmond fokozatú szövegbetűje az Antiqua 84 f-fel azonosítható. A Bauersche Giesserei e betűt 4 ponttól 20 pontig kínálta, 11 fokozatban. (Lásd Szeged nyomdaipara az 1850-es évektől 1891-ig c. munkánk 22., 23. és 25. sz. képeit). Az Endrényi Lajos és társa cégnek számos betűje egyezik a Scheiter & Giesecke öntöde betűivel. Ilyen az 1878-ban már meglevő Etienne (8^12 pontig), az Antiqua Zierschriften Text, az 1881-ben látható Breite magere Renaissance több fokozata (az öntöde 8 ponttól 16 pontig forgalmazta.) Már az 1878/79. évi újsághirdetésekben számos esetben alkalmazta a Roos & Junge betűöntöde Zierschriften sorozatából a Kleine Canon Korps 32. kurrensét. Pl. a Szegedi Napló 1879. december 11-i számában Fischer és Häybäck hirdetésében (a cégnév). Ez a betű a Burger-nyomdában már az 1870-es évek első felében megvolt. A cég kezdettől fogva birtokolta a lipcsei A. Numrich betűöntöde Fette Egyptienne több fokozatát: pl. ugyanabban a hirdetésben a cégnév alatti három sort 8 pontos, a zárósorokat 12 pontos fokozatával szedték. (89) Az öntöde e betűt 6 ponttól 28 pontig, 7 fokozatban kínálta. A lap hirdetéseiben gyakran feltűnik (pl. az 1879. augusztus 30-i számban az Endrényi Lajos és társa nyomdacég hirdetésében) egy kövér antikva több fokozata, amelyben az 5., 9. és 10. sort szedték ajánlja készítményeit ralndan nagyága palaUmezakban. hazak befOfléié- ho*, jotüláaaal az aayay tartótuágAra éa sztláráaagára, valamint a baftt- flóal munkálatra nézve. gyarmatáru, déligyümölca és ás várt yvizkereskedé seben nyerhetők. m~~bo -1 89. ábra 156
