Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)

1. Grünn Orbán Fülöp nyomdájának létrejötte

1. GRÜNN ORBÁN FÜLÖP NYOMDÁJÁNAK LÉTREJÖTTE

A 18. sz.-i városfejlődés, amely a török megszállástól mentes hazai területeken gyorsabban, a megszállástól a 17. sz. végén felszabadított területeken lassabban, de számottevővé vált. A városi népességnövekedés, az ipar, a kereskedelem fejlődése, a kulturális élet jelenségeinek erősödése - a korábbi megszállt országrész városai (oppidu- mok, azaz mezővárosok, illetve a szabad királyi városok) esetében is - egyenlőtlenül ugyan, de kisebb-nagyobb mértékben megfigyelhető. Mindezt igazolják az egyes városokról régebben (a 19-20. sz. fordulója körül) vagy a legutóbbi évtizedekben megjelent történeti monográfiák adatai. Ugyanezt bizonyítják a sajátos városfunkciókat, a városok regionális hatókörét vizsgáló kutatások eredményei, akárcsak a céhszervezetek, az egyház, az oktatás, a hivatalszervezet és egyéb várostörténeti részkérdéseket feltáró könyvek, cikkek is. (A lehetséges példák nagy száma miatt a felsorolástól el kell tekintenünk.) Kiemeljük azonban Szeged, Debrecen és Hódmezővásárhely monográfiáit, amelyekre munkánk során számos esetben hivatkozunk.1

A városi funkciók gyarapodása, a városok régióközpont szerepének erősödése, majd a 19. sz. első felében - a tőlünk nyugatabbra fekvő országokéhoz képest — viszonylagos, hazánkban igen nagy eltéréseket mutató, de további kisebb-nagyobb fel- gyorsulása maga után vonta a nyomtatvány iránti igény megnövekedését. Azon városokban, amelyek egyházi, így tehát kulturális központok voltak, elsősorban az egyházi szükségletek kielégítésére a 18. sz. folyamán számos nyomda keletkezett. A folyamatot tényszerűen is bemutatja a magyarországi nyomdákat az 1810-es években számba vevő két jelentős munka: Trattner János TAMÁsnak a Magyarországi könyvnyomtató műhelyek 1817-dikbeli állapotjok (Tudományos Gyűjtemény, 1817. XII. köt. 76-86.) c. írása és Joannes Németh: Memoria typographiarum inclyti Regni Hungáriáé et Magni Principatus Transsilvaniae c., 1818-ban önálló kötetben megjelent műve. Különösen az utóbbi jelentős az eddig elmondottak szempontjából, mert Németh - Trattner 37 nyomdát bemutató írásával szemben - 1818-ban 72 nyomdahelyet sorol fel, közölve - ahol ezt meg tudta tenni - az alapítás évét is.2 Adatai alapján kirajzolódik az a tendencia, hogy a 18. sz. második felében a nyomdák száma gyarapodott és kiterjedt a hódoltság felszabadításakor nyomdával nem bíró területekre is.

Az egyes városok (pl. Pécs, Szombathely, Vác stb.) nyomdászattörténetét bemutató modem könyvek az officina megalapításának feltételeként taglalják az adott település korabeli gazdasági, társadalmi, kulturális viszonyait, amelyek megélhetést biztosítottak a nyomdásznak és amelyek szükségessé is tették a nyomdalétesítést. E fontos bevezető résztől azonban Szeged esetében eltekinthetünk, mert a nyomdaalapítás fentebbi, témánk szempontjából háttéradatok a város említett modem történeti monográfiájának 2. köteté7