Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)

5. Grünn János nyomdája 1835–1857

augusztus 6-tól a Kossuth bankókat), 1849. január első napjaiban követte a kormányt Debrecenbe. Ugyancsak Debrecenbe költözött az Egyetemi Nyomdának a kormány hivatalos lapját, a Közlönyt előállító részlege is.52 A Pest-Budáról Debrecenbe települt nyomdákat most már egységesen állami nyomdának nevezték. Pest felszabadulása után, 1849. június 5-én a forradalmi vezérkar visszatért a fővárosba; követte a bank­jegynyomda is. Azonban a katonai helyzet itt nem részletezhető gyors romlása miatt Pest veszélybe került, a forradalom vezérkara Szegedre tette át székhelyét. Kossuth és a kormány tagjai július 11-én már megérkeztek a városba. Július 3-án megkezdődött az állami nyomda ide szállítása is. Az állami nyomdának Debrecenből Pestre vissza- költözésekor ottmaradt részeit is Szegedre hozták. Pestről Szolnokig vasúton, Debre­cenből Szolnokig szekerekkel, onnan gőzhajóval szállították Szegedre a nyomdafel­szereléseket.53 A bankjegynyomdát a vár kápolnájában helyezték el: itt készítette nagy tömegben a kétforintos, de csupán fekete színnel nyomtatott papírpénzeket. A kor­mány hivatalos lapja, a Közlöny nyomdája is Szegedre került. A lap 148-162. számai itt készültek (július 13.—július 30.) A bankjegynyomda és a Közlöny nyomdájának gé­peit, felszerelését - mivel a kormánynak Szegedről is menekülnie kellett - a július 30- át követő napokban az aradi várba szállították. A világosi fegyverletétel után a felsze­relés egy részét Lúgosra menekítették, ahol a megmaradt részek az ellenség kezére kerültek.54 Grünn János nyomdája 1849-től a nyomda eladásáig Szegedre 1849. augusztus 3-ig bevonultak az osztrák csapatok. Haynau táborszer­nagy, császári katonai parancsnok a városházán rendezte be hivatalát, innen hirdette ki korábbi keltezésű proklamációit. Eleinte gr. Cziráky János hadműveleti területi császá­ri biztos, majd augusztus 13-tól Gyulay Gaál Eduárd kerületi főbiztos útján intézke­dett. Utóbbinak az illetékességi területe Szeged város, Csongrád, Csanád és Békés vár­megye.55 A katonai diktatúra és annak keretében párhuzamosan megindított, az 1850- es évek elejére kifejlesztett centralizációs igazgatás, a katonaság és a császári királyi hatóságok a hazai nyomdák számára sok megrendelést biztosítottak. Nagy számban ké­szültek pl. az új berendezkedés érdekeit szolgáló plakátok a szegedi nyomdában is. Grünn János számára a városi tanács 1849. december 10-i ülése az augusztus elejétől december elejéig végzett nyomdai munkákért összesen 437 forint kifizetését rendelte el. Számos hirdetményt (pl. adóbefizetés, a „lázadási jelvények viselése”, fegyverek beszolgáltatása, az élelmiszer- és bolti árak megállapítása, a kerületi főbiztos fogadó­óráinak tárgyában), továbbá összesen 5 rizsma útlevélnyomtatványt, 160 ív katonaava­tási jegyzőkönyv-űrlapokat, 2 rizsma szállásolási jegyet, 12000 db adójegyet stb. állí­tott elő. Egyetlen példát említünk, Gyulay Gaál Eduárd 1849. november 17-i keltezésű plakátját.56 A kerületi főbiztos közli Haynau egyik főhadparancsát, amely a rögtönítélő bíróságok felállításáról szól. A tolvajokat, rablókat, útonállókat e bíróság „akasztófa” büntetéssel sújtja. A plakátot 450 X 370 mm-es papírra nyomták, tükörmérete 92 X 74 és fél ciceró. Nyomdajel nincs rajta, de az alkalmazott betűk alapján Grünn János nyomdájában készülhetett. A szöveg első, leginkább kiemelt sorát az 1830-as évektől Szegeden már alkalmazott, kb. 36 pontos különleges címbetűk („K”, „k”: az előrenyú­108

Next

/
Oldalképek
Tartalom