Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
5. Grünn János nyomdája 1835–1857
ló szárak kapcsos zárójelhez hasonlóak) kurrensével, a szöveg további hat sorát a Lan- derer’schen Buchdruckerei 1830. évi mintájában látható Nro. 21. Text Antiqua kurrensével, e szövegrészben kiemelt részeket ugyanezen betű verzálisával szedték. Azokat a szakaszokat, amelyek körülírják, hogy kik tekintendők rablóknak stb. és milyen büntetés vár rájuk, ugyanazon betűminta Nro. 14. Mittl Antiqua (Nro. 1.) betűivel, míg e szövegrész kiemelt szavait Beimel és Kozma 1846. évi, kb. 16 pontos kövér betűjével szedték. Ugyancsak Beimel és Kozma betűje a főbiztos nevének szedése [Keskeny római hetük. Harminczkettő (Canon) kurrense]. A plakátszöveg hangsúlyozását, a figyelemfelkeltést hathatósan segítette a mintegy 36 pontos díszekből összerakott körzet. Ennek darabjai - miként az 1840-es évek közepétől keletkezett Günn-nyomtatványok számos darabján látható díszek is - Länderer és Heckenast 1843. évi mintájában találhatók. A keretdísz a lap alsó részéről hiányzik, a szöveget csak három oldalán fogja körül. Oka feltehetően az, hogy e körzetdarabból nem állott annyi a nyomda rendelkezésére, hogy a plakát aljára eső részt is kiszedhették volna belőle. Az osztrák katonai diktatúrát fokozatosan felváltó, Bach-rendszemek nevezett időszak, az osztrák centralizációs politika érvényesítése a nyomdászati tevékenység számára - eltérően néhány más iparágtól, a mezőgazdaságtól és a kereskedelemtől - az 1850-es évtized első éveiben kedvezőtlenebb helyzetet teremtett Magyarországon. A bécsi kormány a birodalom összes nyomdáját, de különösen a magyarországi területen működőket a legszigorúbb ellenőrzés alá vonta, nehogy a forradalom és szabadság- harc emlékét, példáját idéző nyomtatványokat készíthessenek. A Haynau-féle 1850. évi sajtórendeletet további intézkedések követték: 1852-ben elrendelték a könyvkereskedések 14 naponkénti ellenőrzését, a könyvtárakban a tiltott könyvek utáni kutatást és azok lefoglalását. (Az ilyen jellegű kutatások eredményességéről azonban szegedi adatokat nem találtunk.) Az eredménytelenség folytán a kutatást rövidesen abbahagyták. Bony- hády István, Csongrád megye főnöke 1852. évi 459. sz., a szegedi Grünn-nyomda működésével, az ott készült nyomtatványok jegyzékének felterjesztésével kapcsolatos rendeletére Wöber György polgármester 1853. január 10-én azt jelentette, hogy „Grünn János helybeli Cs. Kir. szabadalmazott nyomdatulajdonosnak nyilatkozata szerint annak nyomdájában semmi hírlap, folyóirat avagy más időszaki nyomtatvány meg nem jelenik.”57 E nyomda országos szinten mintegy közepesnek mondható kapacitását ekkor kellőképpen nem tudta kihasználni, jóllehet Szeged, Csongrád vármegye, egyes városok részére sokféle hivatalos nyomtatványt készített. Ezen túl a Szeged városi, kegyesrendiek vezetése alatt álló gimnázium és más tanintézetek „értesítvényei”, az alkalmi munkák, majd az 1855-től ismét folyamatosan megjelentetett kalendáriumok (Szegedi Naptár), gyarapodó számban könyvek, (pl. tankönyvek, 1856-ban Tóth Kálmán 100 új költeménye), a magyarnyelvű színészet megélénkülésével kapcsolatos művek változatos és sokféle nyomdai tevékenységre utal. A Grünn-nyomda bibliográfiailag számbavett nyomtatványainak, különösképpen a könyvek száma 1850-től 1857 végéig - Sikaláné Sánta Ildikó idézett művének tanúsága szerint - összesen 80. 1850-ben csak 4, 1856-ban viszont már 18 terméket sorol fel, évenként növekvő számban. A nyomda a könyvek fedelén, címlapján is gyakorta alkalmaz Länderer és Heckenast-féle díszeket. Szép példa az 1850. kiadási évvel ellátva megjelent Löw Leopold: Die heiligen Lehrer der Vorzeit c., a szegedi zsinagógá109
