Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
5. Grünn János nyomdája 1835–1857
ricákat is bírt. Megszerzésükhöz szükséges volt a nyomtatványigény kiszélesedése is, továbbá az 1830/40-es évek fordulójának táján Szegeden szintén megalakult polgári jellegű egyesületek tevékenységének erősödése, a közigazgatás nyomtatványszükségletének módosulása, a délvidéki szerbek kulturális érdekeit képviselő kiadványok egyné- melyikének Szegeden történő kinyomtattatása. A városi jobb módú polgárok társadalmi életének felpezsdülését a Kaszinó említett megalakulása és rendezvényeinek kibontakozása, 1837-ben Réh János ügyvéd vezetésével a Felsővárosi Kaszinó, 1839-ben pedig - gazdaságfejlesztő céllal - az Alsóvárosi Gazdasági Egyesület Aigner Ferdinánd vezetésével történt megalakulása is jelzi. A kaszinók kezdeményezték más társadalmi egyesületek szervezését: a palánki kaszinó jóvoltából 1833-ban létesült a több vármegyére (Csongrád, Torontál) is kiterjedő „színiszövetség”. Nem bizonyult tartós életűnek. 1838-ban azonban „játékszíni választmány” alakult a palánki kaszinó tagjaiból a helyi magyar színészet és a színészek támogatására. A kaszinó közreműködött a Hangász Egyesület megalakításában is. (1835.) Az utóbbi egyesületnek 1837-ben már Grünn János és Konrád Keresztély is tagja. Mindketten 4-4 forintnyi „részvényt” bírtak, 1838-tól 5-5 forinttal támogatták. Alapítói lettek az egyesület 1837. november 15-i közgyűlési határozatával létesített zeneiskolának. Hozzájárultak a zeneiskola fenntartásához, Türnauer György zenetanár („hangászi tanító”) fizetésének biztosításához.11 1838-ban megalakult a Szegedi Társalkodási Egyesület, a felsővárosi kaszinó kezdeményezésére 1841-ben a Szeged-felsővárosi Szegényápoló Egyesület.14 A kaszinók báljaira szóló meghívók, táncrendek elkészítése, egyéb rendezvényekre invitáló nyomatok elkészítése - összefüggésben a társadalmi élet kiterjedésével - új fajtájú nyomtatványok készítését igényelte. A helyi társadalmi, kulturális törekvések 1830/40-es évekbeli megélénkülése nagyobb számban kívánta a színházi és zenei élettel kapcsolatos nyomtatványok készítését. 1836-ban Grünn János nyomtatta A méregkeverő. Színjáték 3 felvonásban. írta francia nyelven Scribe. Magyarra tette Pály Elek. (12-ed rét, 84 1. + 1 lev.) c. színdarabot. 1838-ban jelent meg Szegeden a színész és súgó Botos József: Játékszín fűzér Szeged sz. k. város lakosainak c. műve, 1839-ben a szintén színész és súgó Gönczy Sámuel: Játékszín zsebkönyv c. munkája. Az említett művek az akkori szegedi magyar színjátszással kapcsolatos tudnivalókat tárgyalják. Az volt a céljuk, hogy a színtársulatuk játékprogramját megismertessék a közönséggel és elnyerjék minél több városlakó rokonszenvét, támogatást a német színészekkel szemben. Az itteni magyar színjátszás az 1840-es években már a vidéki színházi életet tekintve országos jelentőségűvé vált.15 Az 1830-as évek második felében vidékünkön számszerűen gyarapodott a különféle ünnepélyes alkalmakra írt versek, köszöntők, beszédek kinyomtatása.16 A 18. sz.- ban és a 19. sz. első felében oly divatos köszöntő versek sorába tartozik pl. az a költemény, amelyet Farkas Bertalan, a Szent Ferencről elnevezett egyházmegye szabadkai áldozó papja írt Szabadka szabad királyi város’ századjai címmel. 49 nyomtatott oldalas, 190 X 235 mm-es kötet. E mű hexameteres versben írja le a város történetét. 1842- ben jelent meg. A címlap tükörmérete 32 és fél X 40 ciceró, a szövegoldalaké 32 és fél X 43 ciceró. A nyomda a már ismert és említett betűtípusok mellett több újabbat is alkalmazott. A kötet címlapján különösen hangsúlyos a „századjai”, egy sort alkotó szó szedése. Finom vízszintes vonalakkal árnyékolt széles, kövér Egyptienne típusú díszbetűkből áll, amely azonos a Länderer’sehen Buchdruckerei 1830. évi mintájában Nro. 77
