Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
5. Grünn János nyomdája 1835–1857
37. Grobe Kanon fokozatban előforduló betűvel. (30) A Grünn-nyomda már az 1830-as évek második felében birtokolta e betűtípust, amit igazol a szegedi nemzeti „főoskolák” tanulóiról az 1837. esztendőben készült jó kiadvány címének 5. sora: „osztályozata”. A „Szabadka” szó Länderer és Heckenast 1843. évi mintájában Keskeny betűk, csoportja 4. számú betűjének kb. 24 pontos verzálisával egyező típusból szedett. A címlapon kiemelkedik még a szerző neve, amelyet széles kövér Egyptienne típusú betű kb. 16 pontos verzálisából állítottak össze. Az Egyptienne betűfajta a 19. sz. első negyedében fejlődött ki. 1825-ben az angliai Vincent Figgins betűmintája mutatja be. Nagy figyelemfelhívó erejű, hatásos címbetű. Jellegzetessége a betűvonalak egyenlő vastagsága, a szárakhoz szögletesen csatlakozó betűtalpak, amelyek a szárral - több típusnál - egyenlő vastagok és szögletes végződésűek. Lapszerifes betűnek nevezik a 19. sz. első fele betűtervezésének ezt az egyik nagy vívmányát.17 Länderer Lajos már az 1830. évi mintájában szerepelteti petittől terciáig, négy fokozatban. Az 1830-as években az Egyetemi Nyomda betűöntödéje is előállította és a nyomda alkalmazta is. (pl. a Döbrentei- féle Régi magyar nyelvemlékek 1838-ban megjelent első kötete címlapján az „Időkör” kifejezést szedték vele.) Grünn Egyptienne betűje azonban mindkettőtől eltér: Länderer mintájában szélesebb a betűrajz, az Egyetemi Nyomdáénál pedig vastagabb vonalú. Länderer továbbfejlesztette a kövér Egyptienne betűjét: az 1832-ben indult, általa nyomtatott Tudománytár c. folyóirat címlapján látható Egyptienne betű rajza egyezni látszik Grünn betűjének rajzával. A szabadkai kötet versszövegét ugyancsak az 1830. évi Lan- derer’schen Buchdruckerei Nro. 14. Mini Antiqua (Nro. 1.) betűjével szedték. (31) A címlap második, negyedik, hatodik sorai az Egyetemi Nyomda ismeretlen kiadási évű mintájában látható betűivel egyezők. Sorrendben: Englische Tertia Antiqua (ver- zális), Cicero Antiqua Englisch (verzális), Garmond Antiqua Böhm (verzális) fokozatokat alkalmazták. A mintegy 23 ciceró széles, kb. 2 ciceró magas, keskenyedő dísz elemei számos 1839/40-es évekbeli Grünn-nyomtatványon láthatók. Példák: az előző oldalon említett játékszíni zsebkönyvek. A versszöveget kísérő jegyzetek ugyancsak a Landerer-féle Nro. 2. Petit Antiqua (Nro. 1.) betűivel azonosak. A 47. oldalon levő jegyzetben idézett, az 1798-ban befejezett templom homlokzatán olvasható feliratot („Hane tibi coeli rex éxstruxerat vrbs nova sedem”) Nro. 7. Garmond Antiqua (Nro. 1.) és a Nro. 11. Cicero Antiqua (Nro. 1.) verzális betűit keverve szedték. (32) A keverés - korábban, az 1820-as évekbeli egyes Grünn-nyomtatványokon is előfordult - csak annyiban mutat bizonyos következetességet, hogy csupán a C, L, I, X, V, M, D betűket szedték a nagyobb fokozatból. Két ilyen kevert sort is láthatunk e jegyzetben. A második az 1808-ban emelt papiak „felírását” közli ezzel a szedésmóddal. („Vrbs parocho sacrae dat relligionis amore.”) Már az eddig említett és az 1840-es évek első feléből tovább sorolható Grünn nyomtatványok is igazolják, hogy a szegedi nyomdatulajdonos szoros kapcsolatban állt az 1840-es években új betűajánlatokkal, új betűmintákkal jelentkező fővárosi nyomtató-intézetekkel. 1843. tavaszán már alkalmazta pl. az Egyptienne betű továbbfejlesztett, a száraknál vastagabb talppal bíró, ún. Italienne betűt. Ennek vízszintes vonalakkal árnyékolt, 3 cicerósa Länderer és Heckenast 1843 augusztusában kiadott mintájában Díszírások 25. szám alatt látható. Az Italienne típus egyike a 19. sz. első felében kialakított, a betűtervezés hagyományos elveitől eltérő, erősen rajzos díszbetűknek. A Länderer és Heckenast mintájában látható egyezik azzal az árnyékolt Italiennevel, 78
