Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
3. A szegedi nyomdászat az 1810-es évek elejétől Grünn Orbán haláláig
got látott, pl. a kassai Ellinger- és a komáromi Weinmüller-féle nyomdában. Bizonyára eme vagy más kiadások valamelyike után nyomtatta ki Grünn Orbán is, fametszettel bővítve. A 16077 forint 40 krajcárt érő raktári készlet szokatlanul nagy. Pl. a sárospataki nyomdának 1818-ban 8890 kötet 6943 forint értékben állt a raktárában. Az ott levő könyvek értéke egy év múlva már 8795 forintra emelkedett.35 Igaz, a sárospataki nyomda szerényebb volt a szegedinél, de a nagy raktárkészlet itt is, ott is csökkentette a nyomda bevételét. Úgy tűnik, Grünn Orbán nem minden esetben tudta helyesen felmérni az értékesítési lehetőségeket. Túlértékelte pl. a Szegeden ekkor még kiterjedt német nyelvhasználat, még inkább a bánsági német nyelvű közösségek körében kiadványainak eladhatóságát. A szegedi könyvraktári készletben feltüntetett könyvek legnagyobb része a katolikus hitélet elmélyítését szolgáló ima, énekgyűjtemény; mindennapi vagy reggeli, esti szentmiséhez, gyónáshoz való imádságok, mindennapi ájtatos lelki gyakorláshoz segítő szövegek, dicséretek, a katolikus emberek istenes foglalatosságai oktatásokkal stb. Grünn Orbán készített iskolai oktatást segítő ábécés könyveket; feltehetően a debreceni vagy a sárospataki hasonló kiadványok mintájára református fiúk és külön a leányok számára ábécés műveket. A korábban bemutatott 1804. évi Hegyi JózsEF-féle, valamint az 1816. évi, Cicero műveivel kapcsolatos kiadványok szintén a gyakorlati iskolai oktatás céljait szolgálták. Nincsenek sem az ünnepi alkalmakra készült köszöntő kiadványok, sem a Grünn Orbánnál nyomtatott Vedres-könyvek. E kiadványok nyilvánvalóan „váltómunkák” (vagyis megrendelésre készültek), ezért nem maradtak raktáron. Viszont a saját kiadású művek között is volt néhány, pl. a kalendáriumok, amelyek nem találhatók a leltárban. Mindössze 60 példányt mutat ki A zentai ütközet c., 1816-ban megjelent kötetből. Aránylag kevés, 150 példány volt raktáron a Lottójáték c., 12 táblázattal kísért német nyelvű könyvből, ami a szerencsében bizakodók táborában lehetett népszerű. A Grünn Orbán által készített jegyzék közli azt is, ha valamelyik kiadványt rézmetszet (Kupfer, Kupferplatt), fametszet (Holzstich, Holzstichbild) díszítette. Összesen 8 rézmetszetes és 5 fametszetes munkát tüntet fel. Nehéz pontosan megállapítani, mely könyvek készültek megrendelésre, mert az impresszumban legtöbbször csak az szerepel, hogy Grünn Orbán betűivel nyomták. Ritkán tünteti fel, hogy saját költségén vagy valamely megrendelő költségére nyomtatta a kiadványt. A Grünn-féle leltár /I-vel jelzett része (Inventarium sub lit. B. Die Buchdruckerey Requisiten samt Kupfer und Holzstiche) a legfontosabb a nyomdatörténet szempontjából. Fő része a nyomdában levő betűket mutatja ki a réz- és fametszetekkel együtt, első alfejezete pedig a nyomdához tartozó kellékeket. Külön alfejezet taglalja az egyes könyvekhez készült rézmetszeteket, további alfejezet pedig az eddig felsorolt záródúcoktól és fametszetektől külön őrzött dúcokat sorolja fel. Mindez együttvéve meggyőző képet ad egy 19. századbeli, jelesül a szegedi nyomda 1820-as évekbeli felszereléséről és felszereltségéről. A hagyományos, a „régi” technika tükörképét mutatja. A leltár a nyomdabetűket két nagy csoportra osztja. Az első csoportba az antikva betűk kerültek, de ide sorolja a peri és félpetit (azaz 5 és 4 pontos) léniákat is. Az antikva csoportban felsorolt szedőanyag összsúlya 34 mázsa 25 font 1 lat. Az eredeti leltárban szereplő súlyegységek: Zentnar = bécsi mázsa (56 kg), Pfund = font (56 dg) és 56
