Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)

3. A szegedi nyomdászat az 1810-es évek elejétől Grünn Orbán haláláig

mel láttak napvilágot. A felsorolt városok a korabeli Magyarországon jelentős nyomdahelynek számítottak.

AGrünn Orbán-féle kalendáriumból az 1813. és az 1826. évre szólót vesszük szemügyre. Az előbbi az első, amelyhez Szegeden hozzáférhettünk. 98 X 162 mm nagyságú, 60 oldalas kötet. A címlapon olvasható, hogy fehér és kék borítékba kötött változatban készült. A címlapon a hosszú cím alatt 72 X 55 mm-es fametszet nyomata, amely egy csillagászt ábrázol a felszerelésével együtt. A lapok tükörmérete 17 és fél X 32 és fél ciceró, természetesen beleértve a kb. 6 pontos vastag keretet is, amely mindenik oldalt körülveszi. A kalendáriumoknál az oldalak keretezése általános szokás volt, akárcsak a naptári résznek két színnel, feketével és vörössel történő nyomása. A hónapok neveit, a vasár- és ünnepnapokat, a hold- és napjárás jeleit Grünn is vörössel nyomtatta.

Mind a naptári, mind az egyéb részekben a már 1801-ből ismert, első számú szövegbetű kb. 12 pontos fokozatát alkalmazta. Ettől azonban eltérés is található: A magyar nemzet birodalmáról Erdélyben c., évről évre folytatódó sorozat 1813-ra szóló kötetben közölt VIII. részében az első négy oldalt kb. 10 pontos, a többi hat oldalt kb. 12 pontos betűből szedték. A naptári jelek (Rák, Skorpió, Mérleg, Ikrek stb.) nem egyeznek az Egyetemi Nyomda 1801. évi Novum calendarium c. kötetében alkalmazott naptári jelekkel. A szegedi jelek eredetét nem tudtuk kideríteni. Az előzéken olvasható az

1810. évben Szegeden születettek és meghaltak száma, a kalendárium eredetét magyarázó szöveg is. A kötet zárásaként közli a kölcsönpénz-kamatot és a cselédbéreket mutató táblázatokat. A vásárok napját helységenként, azokat betűrendbe szedve adja meg, kb. 10 pontos betűből szedve. A helységnévsorban az egyes betűblokkokat két sort átfogó, barokk iniciáléval kezdi. Ugyanezek a kb. 18 pontos barokk antikvák láthatók a címlap egyik sorában is.

Mivel a kalendárium elsősorban a legegyszerűbb olvasni tudó emberek számára adott hasznos tudnivalókat, továbbá a nagy példányszám miatt igényes nyomdai munkáról ez esetben nem beszélhetünk.

Gondosabb munka az 1826. évre szóló szegedi kalendárium. E kötet 100 X 168 mm nagyságú, 70 oldalas, nincs paginázva. A szedéstükör kerettel együtt 18 X 32 és fél ciceró. A keretek nem mindenik oldalon egyforma vastagok: akadnak benne kb. 3 pontos, de kb. 2 pontos léniadarabok is. Az 1813. évre szóló kalendáriumnál sokkal korszerűbb, klasszicista betűanyaggal szedték: a naptári részben pl. a holdjárás és változása leírásánál az Egyetemi Nyomda 1814. évi mintájában látható Garmond Antiqua, a hónapok napjait rögzítő rész ugyanazon betűminta Cicero Antiqua Major betűjéből való. A zsúfolt címlap egyes sorait feketével, más sorait vörössel nyomtatták. Ugyancsak vörössel nyomtatták a kalendáriumi nyomtatás általános szokásának megfelelően a hónapok nevét, a vasár- és ünnepnapokat. A nap keltét és hosszát mutató tábla címét az 1814. évi Garmond Cursiv, a címlap „Kalendariom” szavát az 1814-es Tertia Antiqua Major kurrensével azonos betűkből szedték. A naptári részen kívül mulatságos és elmés történetek, vásárok lajstroma is található. Az utóbbit két hasábosán szedték, a hasábokat kb. 1 pontos lénia választja el. E kötet végén is megtalálhatjuk az „uzsorát mutató tábla” alatt „A tselédek bérét, Arendát, és más egyéb költséget mutató Táblá”-t. E táblázat tehát az újabb idők követelményének megfelelően, némileg bővítve jelent meg az 1813. évihez képest. Még utalunk arra, hogy a címlapon látható a tudósról készült fametszet lenyomata, 70 X 45 mm-es méretben.

34