Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
3. A szegedi nyomdászat az 1810-es évek elejétől Grünn Orbán haláláig
A szegedi kalendáriumok évi példányszámát nem ismerjük pontosan; a Szeged története c. modern monográfia 1985-ben megjelent 2. kötete 20-40 000-re teszi. E szám azonban túlzott. Gellériné Lázár Márta már 1974-ben a Századodban megjelent írásában az 1827. évi Grünn-kalendáriumok számát 12 000-re becsüli. Ez a szám jóval reálisabb az 1870-es évekből visszavetített 20000 és még több példányszámnál. Az 1831- re szóló kalendárium hátlapján olvasható felsorolás szerint Szegeden két helyen (Grünn Orbán örököseinél és Kibling Józsefnél), továbbá még 26 helységben árulták, több olyan városban is (pl. Pest, Debrecen, Pécs stb.), amelynek nyomdái szintén készítettek kalendáriumot. Az ilyen helységekben - feltehetően - leginkább az ottani nyomda kalendáriumai kelhettek el, mert olcsóbbak lehettek a szállítási költséggel is terhelt szegedinél. Más forrásból az is ismert, hogy a Grünn-féle könyveket, így a kalendáriumokat a piacokon, vásárokon is kofák árulták. A városi tanács rendszeresen vásárolt a kalendáriumokból; 1811-ben 3, 1812-ben már 15 db-ot. (Az utóbbiak ára 15 váltóforint volt.) Mindezek ellenére a kalendáriumokból tekintélyes mennyiség eladhatatlan volt: a Grünn-féle könyvesboltban 1829 első felében, a hagyatéki eljárás során a tanács három megbízottja által felvett leltár szerint mintegy 3000 db kalendárium található. A leltárból nem tűnik ki, de valószínű, hogy az 1829-re szóló kötetekről van szó; aligha őrizték ugyanis a korábbi évekből kimaradottakat. Az olvasni tudóknak ekkoriban országosan különösen, de a városokban is alacsony száma - a 28 elárusító hely ellenére - szintén amellett szól, hogy legalábbis az 1810-1820-as években a 20-40 000-es példányszámra vonatkozó adat téves. A Grünn-nyomda foglalkoztatottságának növekedését idézte elő 1813-tól a piarista gimnázium és külön a líceum, valamint a „királyi nemzeti főiskolák” tanulóiról évente készített kimutatás. E tanulói névsorokat a tanév második felének végén tették közzé az említett iskolák igazgatói. Hajtogatással négy oldalassá tett, íves papírra nyomtatott kimutatások. A piaristák latin nyelven, a nemzeti iskola magyar nyelven jelentette meg a névsorokat. E nyomtatványokon - még az 1810-es évek végén is — Grünn széleskörűen alkalmazta a 18. sz.-i eredetű, az Egyetemi Nyomda 1773. évi mintájában látható barokk antikvákat. Egyetlen példára utalunk: A szegedi királyi nemzeti fő oskolák ifiúságának az 1819-dik oskolai esztendőnek második fele fogytán érdem szerént való fel osztása. Szegeden nyomtattatott Grünn Orbánnál T.K. priv. könyv. A címlapon a legkiemeltebb a kb. 20 pontos ritkítással szedett „fő oskolák” kifejezés; betűi az Egyetemi Nyomda 1773. évi betűmintájában XXXIII. Duplex Tertia Versalia cím alatt találhatók. Ugyanezen mintában láthatjuk XXXV. Duplex Cicero Versalia fokozatként az „ifiúságának” szó betűit, kb. 12-14 pontos ritkítással. A „királyi nemzeti” kifejezés az 1773. évi betűminta LVl. Text Antiqua (verzális) betűjének felel meg, kb. 4-6 pontos ritkítással szedve. Feltűnő a címlapon egy kb. 11 ciceró átmérőjű, kör alakú dísz, amelyben köveken ülő, lantot pengető szárnyas angyal látható. (Lásd a 14. ábrán.) Ezt a metszetet is több nyomtatványán alkalmazta Grünn. A másik dísz a nyomtatás helyét és a nyomdát jelölő két sor között elhelyezett, négy féle körzetből összerakott, 33 ciceró széles. Összesen 49 darabból áll. A tükörméret igen nagy: kb. 33 X 62 ciceró. A hitélettel kapcsolatos, Szegeden nyomtatott munkák közül elsőként Szikszai Beniamin, makói református prédikátor Biblia-magyarázatot tartalmazó könyvét vesszük szemügyre. (Biblia szövétneke. Az az: az egéssz új, és ó testamentomi sz. írásra, magyarázat, szakaszok szerént. Készítette, és kiadta Szikszai Béniámin, a’ makói 3* 35
