Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
3. A szegedi nyomdászat az 1810-es évek elejétől Grünn Orbán haláláig
3. A SZEGEDI NYOMDÁSZAT AZ 1810-ES ÉVEK ELEJÉTŐL GRÜNN ORBÁN HALÁLÁIG Könyvek, alkalmi nyomtatványok Az 1810-1820-as évtizedekben Szeged kultúrközpont szerepének erősödése - főleg a gazdaságközponti funkciók növekedésének függvényeként - számottevő. A könyvkiadás, könyvnyomtatás szempontjából azonban előnytelenül hatott a helytartó- tanács 1811. augusztus 6-i rendelete, amely azt parancsolta, hogy a vármegyék, a városok és a districtusok (kiváltságos kerületek) ne merészeljenek nyomtattatni összeírási táblázatoknál, passzusoknál és egyéb „közérdekű írásoknál” egyebet. A rendelet úgy értelmezhető, hogy a hatóságok mellőzzék a könyvek megjelenésének támogatását és csupán közigazgatási nyomdaterméket készíttethetnek. A sajtótermékekre vonatkozó eme szigorítás még külön is kiemeli a sajtótermékeket korlátozó 1795. évi 510. sz. helytartótanácsi rendeletet. Nyilvánvalóan a polgári haladás eszméinek közigazgatás segítségével történő terjedését akarta gátolni közigazgatási úton. A nyomdák vagy az egyházak közhasznú kiadványai továbbra is a könyvcenzorok előzetes ellenőrzése alá tartoztak. A könyvcenzorok a helytartótanács 1782-ben felállított Revizori Hivatalának voltak felelősek.' Az olvasók szélesebb köre tudatszintjének emelésében jelentős szerepet játszottak országszerte az évről évre kiadott kalendáriumok. A Grünn-nyomda még 1803 végén nyomtatta az elsőt: az 1804. évre szólt. A kalendárium nagy területen történő terjesztését, kelendőségét a jól megválasztott cím is segítette: Magyar és Erdély országi új és ó kalendariom, melly Krisztus urunk születése után 1804. 365 napokbul álló esztendőre, a’ magyar országi, erdélyi, bánáti’ s más szomszéd tartományok vásárjainak; az arany, ezüst pénzek tábláinak; egyszer’smind Erdély ország történeteinek és más múlattságos dolgoknak leírásával ki adatott. E címen - csekély változtatással - az I-XLII. (18041845.) évfolyam látott napvilágot. (Ha az esztendő szökőév volt, természetesen 366 nap szerepelt a címben.) A címlapon feltüntették azt is, hogy Szegeden, Grünn Orbán (halála után Grünn Orbán örökösei, illetve az 1836-ra szólótól Grünn János) betűivel készült. Az 1846. évinek azonban már megváltozott a címe: Szegedi naptár vagy közhasznú kalendariom lett belőle. A kalendárium címoldalszövegének egyéb részében is történtek az idők folyamán változtatások, akárcsak a méret és az oldalszám terén. Nincs helyünk mindezt évről évre végigkövetni. Tény, hogy a Szegeden kiadott kalendárium a hosszú életű hazai kalendáriumok sorába tartozott. A jelentősebb hazai nyomdák már a 18. sz. utolsó harmadától adtak ki kalendáriumokat, de találunk ilyeneket egyes kevésbé jelentős nyomdák esetében is. A leggazdagabb anyagú a pesti egyetem nyomdájáé volt, amelynek kötetei jelentős történeti forrásértékűvé váltak. Kassán 1787-1847., Kolozsvárott 1794-1831., Vácott 1780-1831. között jelentek meg a kalendáriumok. A váci és a sárospataki is Magyar és Erdély országi új és ó kalendárium cím3 A szegedi nyomdászat... 33
