Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
9. A régebbi eredetű szegedi nyomdák az 1890-es évektől 1918-ig
1896 végén azonban kiderült, hogy a városi megrendelések teljesítése során megkárosította a városi pénztárt: az 1894-1896. évi nyomtatványszállító, Bába Sándor és e minőségben előde, Engel Adolf nagy kárt okoztak a városnak. A részletekkel majd később, Bába Sándor nyomdájának jellemzésekor foglalkozunk. Most elegendő csupán arra utalni, hogy Engel Adolf az egyik városi tisztviselővel összejátszva 824 Ft 96 kr- ral károsította meg a várost, többek között hamis számlákra történt kifizetések útján. A Szegedi Királyi Törvényszék Engelt nemcsak az általa okozott kár megtérítésére, hanem 9290 Ft 80 kr bűnügyi költség fizetésére, továbbá 1 évi szabadságvesztésre ítélte.21 Engel Adolf már 1896 novemberében eladta a nyomdáját a Traub B. és társa cégnek, amelyhez Engelt rokoni és egyéb szálak is fűzték. O maga pedig előbb Budapestre, majd Bécsbe távozott. Az osztrák fővárosban 1899-ben felvették az ottani, Treuge szabadkőműves páholyba a III. (mester) fokozatba. Ez azt jelenti, hogy a megelőző, I. és II. fokokat feltehetően még szegedi lakosként, az Árpád páholyban teljesítette. Az 1894 utolsó három hónapjában felvett nyomdászegyleti statisztika szerint Engel Adolf nyomdájában 9 órás napi munkaidőben 1 művezető, 1 korrektor, 7 bizonyospénzben (a szedés mennyiségétől függetlenül meghatározott összegért) dolgozó szedő, 2 nyomó, 3 szedőtanonc, 2 férfi és 8 női segédmunkás volt alkalmazva. A gépeknél a napi munkaidő 10 óra. A művezető hetibére 19 Ft (a legmagasabb valamennyi szegedi nyomdához képest), a bizonyospénzben dolgozó szedők átlaga 11 Ft, a gépmestereké II, 50, a férfi segédmunkásoké 7, a női segédmunkásoké 2 Ft. 4 gyorssajtó, 2 taposósajtó, 1 kézisajtó tartozott a nyomdafelszerelésbe. Az üzemerő: gázmotor és gőzgép. Az egészségügyi körülmények „tűrhetők”. Az Engel Adolf-nyomdát megvásárló Traub-féle nyomda nem szerepel az 1894 végi nyomdászegyleti statisztikában. Nem ismerjük ekkori gépi felszereltségét, alkalmazottainak számát sem. Nyomatai szerint a Traub B. és társa cég az 1890-es évek második felében erősen támaszkodott az Engel Adolf-féle nyomda felszerelésére is. A későbbiekben azonban nem tudta fenntartani a nyomdai megrendelések mennyiségét, aminek folytán a munkaerő számát sem az 1894. évi Engel Adolf-féle szinten. A nyomógépek száma is kevesebb a 19-20. sz. fordulóján. Az 1900 augusztusában felvett nyomdászstatisztika szerint csak 14 fő, 1903-ban 10, 1907-ben, a már kibontakozott gazdasági válság első évében 7, 1910-ben, tehát az 1909-ig tartó válság utáni első évben 12, 1912-ben 14 fő a nyomda alkalmazottainak száma. Ekkor 11 felnőttet és 3 tanulót foglalkoztatott. Más szóval az első világháború előtti másfél évtizedben e nyomda kevesebb alkalmazottal dolgozott, mint Engel Adolf tulajdonában 1894 végén. Az 1912-ben felvett statisztika szerint Traubnál 5 szedő (30 K heti átlagkereset mellett), 1 gépmester (30 K heti átlagbérrel), 2 szedő- és 1 gépmestertanonc, 4 munkásnő és 1 segédmunkás dolgozott. A munkaterem közepesen egészséges. Munkaidő napi 9 óra. Az üzem 5 nyomógépet bírt. A munkamennyiség és a munkáslétszám alakulását a tulajdonos-változások is befolyásolták. A cégbírósági bejegyzések szerint 1901. október 12-én a Traub B. és társa közkereseti társaság - változatlan cégnévvel - újjáalakult, amelynek Löwy Hermann, Löwy Hermanné (sz.: Engel Rozália) és Lukács Lukács szegedi lakosok a tagjai. Löwy Hermann halála és Löwy Hermanné kiválása után 1908. június 12-én az eddigi társascég megszűnt, egyéni céggé alakult. Ennek tulajdonosa Lukács Lukács könyv-, papírkereskedő és nyomdász. A cégszöveg továbbra is változatlan maradt. 214
