Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
9. A régebbi eredetű szegedi nyomdák az 1890-es évektől 1918-ig
A nyomdai munka szempontjából az is kedvezőtlen volt, hogy a legjobb, tehát a nyomdászszakegylethez tartozó munkások körében ez az üzem hírhedtté vált: a művezető, König Salamon a Szegedi Munkaadók Szövetségének titkára, ebben a minőségben a kollektív szerződések megkötésének, a szervezett, tehát a kollektív szerződésekhez ragaszkodó munkások alkalmazásának ellensége volt. Mint a VNYOSZ ügyvezetője is, Engel Lajos majd Endrényi Lajos segítőjeként harcolt a szervezett munkások alkalmazása ellen. A nyomdászszakegylet Typographic/ c. szaklapja sok cikket közölt 1904. és 1910. között „König Számi” és „uszító társai” tevékenységéről. König és társai tevékenysége veszélyeztette a nyugodt nyomdai munkát. A szakegylet zárlat alá helyezte a Traub és az „árszabályközösség” ellen fellépő más szegedi nyomdákat. (Arszabálykö- zösség = a nyomdászszakegylet és a nyomdatulajdonosok szervezete között tárgyalás alapján létrejött kollektív szerződés.) A Traub-nyomdának - König tevékenysége miatt - állandó munkásgárdája nem volt, az ott árszabály alatt munkát vállaló segédek szervezetlen, gyenge munkaerők. Könignek az Őrszem c. hetilapjában megjelent két rágalmazó írása miatt az egyik munkása pert indított ellene. A bíróság bűnösnek mondta ki Königet két rendbeli rágalmazás miatt, ezért 100-100 K fő- és 40-40 K mellékbüntetésre, 100 K ügyvédi költségek megfizetésére, továbbá arra kötelezte, hogy az ítéletet - indokaival együtt - köteles teljes terjedelemben az Őrszemben közölni.23 Hadakozásai során a VNYOSZ 1913 májusában választott vezetőségéről pedig lapjának 1913. június 19-i számában azt írja, hogy „...túlnyomórészt meghunyászkodó, a szervezeti diktatúrától [azaz a szakszervezet követeléseitől] félő, bátortalan elemekből áll, akik mindenre inkább kaphatók, mintsem az összérdeknek férfias megvédésére!” Olyan „apróság” már nem érdekelte Königet, hogy a VNYOSZ már 1910 végére - a nyomdászegylet mintájára, a nyomdatulajdonosok érdekeinek hatékony védelmére - kerületekbe szervezte tagjait. A Nyomdatulajdonosok Évkönyve 1911. c., Molnár Mór által szerkesztett VNYOSZ kiadvány közli az összeállítást a VNYOSZ kerületi beosztásáról. Eszerint az országban 30 kerület működik, feltünteti a kerületekbe tartozó nyomdákat is. A szegedi kerület 14 településen 43 nyomdát foglal magába. Csak a temesvári kerület (50 nyomdával), és a szatmárnémeti kerület (48 nyomdával) előzi meg. E kimutatásban Szeged 12, Hódmezővásárhely 4, Szentes 5, Orosháza 4, Nagykikinda 5, Makó 3 nyomdával szerepel. Csongrád vármegyéből Kiskundorozsma, Mindszent 1-1, Szolnok vármegyéből Kunszentmárton 2, Csanád vármegyéből Nagylak 1, Nagy- szentmiklós 2 nyomdája tartozik bele. A többi, e kerületbe sorolt nyomda a Délvidéken működik: Magyarkanizsán, Törökbecsén, Törökkanizsán 1-1. Az 1913 tavaszán nyomdatulajdonossá lett König 1932. évi, 81 éves korában bekövetkezett halálakor a Typographia azt írta, hogy König 2-3 évtizeddel korábban „egyike volt a nyomdai munkásság legádázabb ellenségeinek.” Támadta az árszabályközösséget és szállította a „suszterokat” a vidéki blokált nyomdákba. Utóbb azonban kénytelen volt belátni, hogy nem tudja megdönteni a nyomdászszakszervezetet, belátta, hogy a szervezet tevékenysége a nyomdai munkásság érdekeinek hathatós védelme mellett sem áll ellentétben a nyomdaipar érdekeivel. Ezért az utóbbi években már tiszteletben tartotta az árszabályt.24 A König által irányított Traub B. és társa nyomdának az 1907-ben alkalmazott 7 munkása közül 4 tanonc volt, azaz a tanoncokkal történő „rablógazdálkodást” is űzte. 215
