Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
9. A régebbi eredetű szegedi nyomdák az 1890-es évektől 1918-ig
A SZEGEDI ÜGYVÉDI KAMARÁNÁL Dr. Végman cFerencz, titkár. 139. ábra Endrényi Lajos - amint láttuk - már az 1890-es években többféle lap, elsősorban szaklap nyomtatásával foglalkozott. Ezek rövid életűek. A 20. sz. első két évtizedében szintén nyomtatott szakérdekeket képviselő lapokat, folyóiratokat. Csak néhányat említünk: A Szegedi Gazdasági Egyesület 1907-től jelentette meg (havonta kétszer) Szegedi Néplap címen hivatalos közlönyét, amely 1909-ben hetilappá vált. Ekkor átkerült Engel Lajos nyomdájába. Ugyancsak 1907-ben indult a Homoki Gazda c. lap, amelyet szintén Endrényi Lajos nyomtatott. A további kisebb lapok felsorolásától eltekintünk. Szólnunk kell azonban két tartós napilapról. 1900. május 15-én Endrényi Lajos és Újlaki Antal tulajdonában (utóbbi a szerkesztő) megindult a Szegedi Friss Újság. A lap 1944. októberéig élt. Az 1896-tól Budapesten megjelenő Friss Újság mintájára, a jelentős üzleti haszon reményében, ún. „kraj- cáros” lapként látott napvilágot: egy-egy szám ára 1 krajcár, azaz a koronára való áttérés folytán 2 fillér. A fővárosi Friss Újság nagy olvasottsága miatt jelentős hasznot biztosított tulajdonosának. A 19-20. sz. fordulóján több vidéki nyomdatulajdonos is követte a példát: Baján, Miskolcon, Nagykanizsán, Székesfehérváron, Szabadkán és Szegeden is jelentek meg helyi Friss Újságok. A szegedi - eltérően a szabadkaitól - kezdettől fogva helyi lap volt: a szabadkainak csak az 1. oldalát nyomtatták helyben, a többi részt a budapesti kiadó küldte le. Csak a későbbi években vált valóban szabadkaivá - írja Kolozsi Tibor. A Szegedi Friss Újság a szabadkaitól eltérően „politikai napilapéként indult. A közönséghez c. beköszöntő cikke szerint pártoktól, érdekcsoportoktól függetlenként, a szókimondás képviselőjeként kíván megjelenni. Kezdetben a mérsékelt 1848-as felfogást juttatta kifejezésre. Ez azonban fokozatosan háttérbe szorult. Legfőbb törekvésévé vált, hogy „a közönség legszélesebb rétegét, még a legszegényebbjét is, a legkönnyebb módon értesítse az ország és különösen Szeged eseményeiről.” A lap gyorsan népszerűvé vált, olcsósága is közrejátszott ebben, de az is, hogy szenzációként ható hírek sokaságát közölte, néha hangzatos, meghökkentő címek alatt.17 A példányszám 1914-ben már napi 18000 körül mozgott, bizonyságául annak, hogy Szegeden és környékén kétségkívül a legolvasottabb napilap. De terjesztették a Bánát számos településén is. A Szegedi Friss Újság megjelenésével négyre nőtt a helyi napilapok száma. (Szegedi Híradó, Szegedi Napló és az 1898-ban indult Közvélemény mellé zárkózott fel.) A lap első száma 4 oldalas, 270 X 390 mm-es, 63 és fél X 74 és fél cicerós sze- déstükrű. A lapcím két sorba tördelt: uralkodó kifejezése a második sor, a „Friss Újság”, amelyet keskeny félkövér groteszk verzális betűből szedtek. Az itt látható verzálisok alapján legalább három német betűöntöde terméke is lehet: így a Bauersche Giesserei 206
