Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
2. A Grünn-nyomda és tevékenysége az 1800-as évek végéig
2. A GRÜNN-NYOMDA ÉS TEVÉKENYSÉGE AZ 1800-AS ÉVEK VÉGÉIG A nyomda működésének megkezdése Mindenik új nyomdának - ha megélni és erősödni akar - tudatnia kell működése megkezdését a közigazgatási hatóságokkal, az adott település és környéke intézményeivel, lakosságával, leendő ügyfeleivel. Kívánatos megmutatnia, hogy milyen szedőanyagkészlettel bír, milyen színvonalon tudja a várható megrendeléseket kielégíteni, sőt ajánlatos tudatosítani a nyomdászat jelentőségét az adott település és környékének fejlődése szempontjából. A jó üzleti politika megkövetelte a nyomdászat esetében is, hogy az üzem „megmutassa” magát. Ennek az üzletszerző szándéknak egyik megnyilvánulása, hogy hazánkban a 18. sz. második felében alapított és a már meglévő nyomdák egy része készített betűmintakönyvet. A mintakönyv segít megismerni a nyomda műszaki színvonalát, a tulajdonos ízlését, a kor és az adott nyomda jellemvonásait. Míg a korábbi évszázadokból ritkák az ilyen dokumentumok, a 18. sz.-ban már gyakrabban feltűnnek, nem csak a tőlünk nyugatabbra fekvő, nyomdászatilag is vezető szerepet játszó országokban, hanem a Habsburg monarchia, benne Magyarország területén is. Legnagyobb jelentőségű a nagy- szombati Egyetemi Nyomda 1773-ban kiadott mintája, amelynek sajátos keletkezéstörténetét az Egyetemi Nyomda múltjáról szóló, említett kötetek, valamint Haiman György: A nagyszombati tipográfiáról c. akadémiai doktori értekezése (Budapest, 1992. Kézirat az MTA Könyvtárában) behatóan vizsgálják. Egyik nyomdai betűminta- könyv sem mutatja be az adott nyomda tulajdonában lévő valamennyi betűcsaládot, sem a rendelkezésre álló valamennyi szedhető ornamenst, díszt, „cifrát”. Elmondható ez a 19-20. sz.-ból való mintakönyvekről is. Csak a legfontosabb szedőanyagokat szemléltetik. Ez is elegendő a nyomtatvány-megrendelők, illetve a nyomda saját betűöntödéje (ha volt ilyen) által kereskedelmi célokra előállított szedőanyagok vásárlóinak tájékoztatására, valamint a szedők munkájának megkönnyítésére.' Grünn Orbán szegedi működése idején mellőzte a betűmintakönyvek nyújtotta előnyök kiaknázását. Feltehetően nem látta szükségét a rövid idő alatt viszonylag széles megrendelő körre épülő, e régióban egyedülálló nyomdájának mintakönyv útján történő népszerűsítését, illetőleg a megrendelők bizalma révén szükségtelen volt azoknak a betűk és ornamesek szemléltetése útján történő befolyásolása. Megjegyezzük, hogy nem tudunk 1954 előtt kiadott szegedi betűmintakönyvről. A Szegedi Nyomda 1954- ben állította össze betűmintáját, amelyet 1959-ben és 1971-ben, majd a fényszedés megindítása után az 1980-as években továbbiak követtek. Az utóbbi főleg a fényszedő betűket szemlélteti. Grünn Orbán Szeged város és a már említett vármegyék közönségétől - a korabeli nyomdatermékekhez viszonyítva - jó tipográfiai színvonalú nyomtatványon kérte 15
