Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)

6. A szegedi nyomdászat 1858–1873

nagy figyelemfelhívó erejű betű, ennek folytán pl. újsághirdetésekben jó hatással alkalmazható. Ennek köszönhette Európa-szerte hosszú életét.

1848 óta a Grünn- majd a Burger-nyomdáról csak 1869 végéről ismerünk biztos adatokat. Az 1870-ben Pesten tartott III. osztrák-magyar nyomdászkongresszusra a tanácskozás szervezője, a Pest-Budai Nyomdászok Önképző Egylete a monarchia nyomdaiparát bemutató statisztikát készített. Ennek adatait 1869. november 15-december 7. között vették fel. A fővárosi önképző egylettel kapcsolatban álló, csupán segélyezéssel foglalkozó vidéki nyomdai un. házi pénztárak vezetői beküldték „saját” nyomdáik adatait. Ahol a szervezkedésnek még a kezdeti formái sem jelentkeztek, azokból a nyomdákból hiányoznak az adatok. Emiatt nem szerepel pl. az összeállításban a Bába-féle nyomda sem.

A bécsi önképzőegylet lapjában a Vorwärtsb&n közzétett statisztika szerint Burger Zsigmond üzemében 1 szedőfaktor, 5 szedő, 1 gépmester, 3 gépmestertanuló, 2 nyomótanuló, összesen 12 fő dolgozott. A statisztikában kimutatott 27 vidéki magyarországi nyomda közül 16 kevesebb munkást alkalmazott mint Burger, az egyik temesvári nyomda ugyanannyit, az egyéb vidéki nyomdák 12 főnél több alkalmazottal működtek. A vidéki nyomdáknak - a statisztika alapján összeállítható sorrendjében - Burger nyomdája (az alkalmazotti létszám alapján) a 10-11. helyen állt. Megelőzte az újvidéki Fuchs 18, az aradi Réthy és a kassai Werfer 16-16, a sárospataki nyomda 13 alkalmazottjával.20

Az 1860/70-es évek fordulóján további új betűk is feltűnnek a Burger-nyomda nyomtatványain. Vidéki viszonylatban közepes nagyságához képest feltűnő a betűanyagának gazdagsága, változatossága. A cím- és díszbetűk igen széles skáláját láthatjuk az 1860/1870-es évek fordulóján, Burger Zsigmond haláláig készített közigazgatási, iskolai, színházi, alkalmi nyomtatványain, a Szegedi Híradó c. lap, a különféle könyvek, részvénytársasági, egyleti alapszabályok és igazgatósági jelentések stb. nyomatain. Utalunk arra, hogy az iskolai évkönyveket 1871-ben már július utolsó hetére sikerült elkészítenie. A Szegedi Híradó 1871. augusztus 6-i számában olvasható közlés szerint 7 szegedi iskola évkönyvét készítette el összesen 9 és fél ív terjedelemben. Ezen túlmenően a zentai polgári iskola első tanévi évkönyvét is. Burger Zsigmond officinájának termékein ezekben az években már sok olyan szedőanyagot fedezhetünk fel, amelyek egyeznek a Scheiter & Giesecke betűöntöde szedőanyagaival. Amint már utaltunk rá, ez az öntöde is kénytelen volt alkalmazkodni a 19. sz. második fele hanyatló betűkultúrájához és sokféle eklektikus betűt, díszt forgalmazott. Az 1894-ben megjelentetett első nagy mintakönyve szerint pl. az Antiqua családhoz tartozó szöveg-, cím- és díszbetűknek legalább 25 változatát állította elő. Eklektikus betűnek azokat a betűket nevezzük, amelyek a 18. sz. végi, 19. sz. eleji klasszicista betű éles vonalkontrasztját, merevségét a függőleges betűvonalak elvékonyításával, a vízszintesek vastagításával feloldják, a betűtalpakat hajlatokkal csatlakoztatják a szárhoz, mindezek útján a betűt jellegtelenné teszik. Elsősorban a kevésbé igényes kiadványok, vagy kevesek által olvasott tudományos nyomtatványokhoz hosszú ideig használt betű.2'

1872. április 10-én jelent meg az Alföldi tanító-egylet szakközlönye, a Tanügyi Lapok első száma. Burger Zsigmond, majd özvegyének nyomdája igen nagy gonddal állította elő. Fedelén díszes körzetben helyezték el a lapcímet és az egyéb tudnivalókat közlő sorokat. Az egyes füzetek címoldalán igen feltűnő a folyóiratcím, amelyet kb.

137