Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)

6. A szegedi nyomdászat 1858–1873

Szegednek, de 1861 januárjában a Gazdaszék úgy látta, hogy az alkotmányos rendszer visszatérése miatt a korábbi fajtájú nyomtatványok megszűntek „használhatóvá lenni”, másrészt az ügykezelés zökkenőmentessége megköveteli, hogy a nyomtatvány- és papírszükségletet inkább helyi, mintsem távoli megrendeléssel biztosítsák. Ezért célszerű lenne - szól az 1861. január 8-i határozata - Burger Zsigmonddal szerződést kötni. De mielőtt ez megtörtént volna, az országos igazgatási helyzet megint megváltozott. A provizórikus rendszer követelményeinek megfelelő igazgatási nyomtatványok biztosítása érdekében a budai Egyetemi Nyomdát keresték meg, amely azonban válaszra sem méltatta a várost. Ezek után határozott a tanács úgy, hogy az 1862/63. gazdasági évre szólóan a nyomtatvány-, papír- és írószer szükségletet Burger Zsigmonddal kötött szerződés útján kell biztosítani, az általa tett ajánlat alapján.14

Szeged város a Bába-féle nyomdától inkább csak a kiegyezés után rendelt közigazgatási nyomtatványokat. 1870-ben már Bába Imre volt a város szerződéses nyomtatványszállítója. Üzemében készült - az impresszum szerint - az 1871. évben használt tanácsi mutatókönyv, amely azonban nem olyan gondos nyomdai munka, mint pl. az 1863-ban használt, a Burger-nyomdában készült mutatókönyv. Az 1871. évben a léniák nem egyforma hosszúak a lapaljon, a két felső sarokban a léniaillesztések pontatlanok, a léniák összetoldásai hézagosak. A város 1871-ben a Bába-nyomda számára 1379 o. é. forint 36 kr-t, a Burger-nyomda számára 161 o. é. forintot fizetett ki. Bába ez évben a közmunkahivatal, a kórház, a városi pénztárnoki tisztség, az iskolaszék stb. számára készített hivatali nyomtatványokat. Nyomdáját erősen támogatta Csongrád megye provizórikus vezetése: számos nyomtatványfajtát készíttetett vele. A Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Fióklevéltárának anyagából példaként említhetjük azt, hogy a főispáni helytartó általános iratai mutatókönyvének ívei Bábánál készültek. Az elnöki iratok

1865., 1866. és 1867. évi mutatójának íveit szintén Bába Imre nyomtatta. Gyenge nyomdai munkák; a léniaillesztések olyan hibái láthatók, amelyek jobb vidéki nyomdákban már ebben az időben nemigen fordultak elő. Gyenge nyomdai munka a „Csongrád vármegye marhás-levele” is.

A kiegyezés körül Szegeden szintén megélénkülő politikai élet kifejezésre jutott többek között a pártharcok kiéleződésében. Az 1867. április 27-én kezdődő tisztújítás eredményeként 1848-as többségű közgyűlés és városvezetés alakult.15 A közgyűlésnek Bába Imre is tagja. A közgyűlési tagok választásával kapcsolatos jelölő cédulák azt is bizonyítják, hogy mind többféle aprónyomtatvány jelent meg Szegeden. Az efféle, pl. hangversenyekhez kapcsolódó nyomtatványok bemutatására csak csekély lehetőségünk van.

Bába 1868-ra anyagilag annyira megerősödött, hogy Makón, Csanád vármegye székhelyén könyvkereskedéssel egybekötött fióknyomdát kívánt létesíteni. Makón ekkor még nem volt nyomda. Ezért Csanád vármegye bizottmánya pártolólag terjesztette fel a kérelmet a belügyminisztériumba. A miniszter az engedélyt óvadék letételéhez kötötte. Míg ez meg nem történik, a fióknyomda nyitását nem engedélyezte.16 Sikeresnek bizonyult viszont Bába részéről a Tiszavidéki Újság megindítása. E „Nemzetgazdászati és népművelődési közlöny” első száma 1869. október 3-án jelent meg. Bakay Nándor, az ekkor már jól ismert szegedi iparos és közéleti személyiség volt a felelős szerkesztő. E neves szegedi személyt az emigrációban élő Kossuth szocialistának, Tisza Kálmán csaknem kommunistának vélte, pedig csak demokrata és republikánus volt.

133