Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
1. Grünn Orbán Fülöp nyomdájának létrejötte
nyomtathatnak, ezeket darabonként árusíthatják. A kinyomtatandó könyveket előzetesen a Magyar Királyi Helytartótanácsnál be kell mutatni jóváhagyás céljából, a megjelent könyvekből pedig 4-4 példányt félévenként ugyanoda eljuttatni. Megparancsolja, hogy Grünn, továbbá örökösei és fiúutódai szabadon, senkitől sem háborgatva, biztonságban gyakorolhassák művészetüket, bárki más részére adott kiváltságok sérelme nélkül. Az uralkodó megengedi, hogy tevékenységüket a jóságos alattvalók hasznára végezhetik. A nyomdai kiváltságlevelek nagyjából azonos minta szerint készültek. Többé-ke- vésbé hasonló tételeket tartalmaz pl. Mária Terézia privilégiumlevele, amelyet 1773- ban adott a pécsi nyomdát felállító Engel János Józsefnek, vagy amelyet I. Ferdinánd adott 1846-ban a szarvasi nyomdát felállítani kívánó Réthy Lipótnak, továbbá a nagy- becskereki nyomdát 1847-ben megszervező Pleitz Pálnak.17 Az 1840-es években adott kiváltságlevelek már tükrözik a nyomdaipar működési körének bővülését, újabb fajtájú nyomdaipari termékek megjelenését. Megengedik pl. a 18-19. sz. fordulóján vidéken még nem időszerű folyóiratkiadást, illetve nyomtatást. Ha az 1830/40-es évek előtt már kiváltságlevelet nyert nyomda kívánt az eredeti szabadalomlevélben meg nem nevezett kiadványfajtát előállítani, azt külön kiváltságlevélben biztosította a helytartótanács, többnyire hosszas huza-vona után. Ezt majd a szegedi nyomda 1830/40-es évekbeli példáján is látni fogjuk. A Grünn-nyomda működésének 1801 őszi megkezdését több nyomtatvány is igazolja. Az 1801. november 25-én keltezett, már említett Tudósítás!-ban Grünn ismerteti a tanáccsal és a város és vármegyék „érdemes közönségével”, hogy minden nyelvbéli, akármely csinos nyomtatványok készítésével „legjutalmasabb áron” felajánlja szolgálatát és kéri pártfogását. Az 1801. évi üzemkezdést igazolja a környékbeli vármegyékhez küldött, Tudósítás! és nyomtatott kísérő levéle, továbbá Benyák Bernát piarista tanár verse, amelyet a szerző Kőszeghy László Csanádi püspök tiszteletére publikált „Grün Orbán betűivel” 1801. november 6-án. (Megjegyezzük, hogy maga Grünn, különösen eleinte, néha egy n-nel írta és nyomtatta ki a nevét. A város tisztviselői a közigazgatási iratokban szintén hol egy, hol két n-nel szerepeltették a nevét. Utóbb ő maga az eredeti aláírásaiban két n betűt használt.) Az említett, 1801 őszén keletkezett nyomtatványok tükrözik a már meglévő vagy megnyerni kívánt megrendelőkört. Közös vonásuk, hogy teljesen ép, éles nyomatú betűkkel készültek. A nyomdai kiváltságlevél megszerzéséhez képest valamivel később sikerült Grünn Orbánnak biztosítania a maga számára a szegedi polgárjogot. A polgárjog fontossága abban állt, hogy a Szeged szab. kir. városra érvényes kiváltságoknak csak ennek birtokában lehetett az élvezője. Biztosította a megszerzett szabadságot birtokosának. Alapja volt a városi köz- és magánéletbeli érvényesülésnek, lehetővé tette beleszólását a város igazgatásába külső tanácsbeli választottjai útján. A tekintély és rang mellett kötelezettségeket (pl. adózás, katonáskodás) is jelentett. Az ingatlanbirtoklás a 18-19. sz. fordulóján egyik feltétele volt Szegeden is a polgárjog elnyerésének. A magisztrátus polgári taksa befizetésére (pl. helybeli iparos esetében 8 Ft) kötelezte a polgárjogot éppen elnyert személyt. Grünn Orbán 1804 áprilisában folyamodott „a polgári rendben leendő bevételért.” A városi tanács 1804. április 23-án megbízta Szluha Ádám és Jankó György tanácsbelieket, hogy vizsgálják meg Grünn kérelmének megalapozottságát. Grünn latin nyelvű kérelmet nyújtott be; az írásbeli folyamodás a polgárjogért Sze12
