Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Boldogasszony ágya (A szülés hiedelmei)

mégis nem-e valami rendellenesség van nála. Ha jött a szülés levezettem. Tizenöt év alatt nagyon sok szülést vezettem le, de számot nem tudok mondani. Sokat, mert nem csak Kígyósba jártam, hanem Üllés területén is jártam, Csólyosban is jártam. Vótak nagycsaládok. Vótak, ahol nyolcadik született. Nem is egy helyen. Hát ugye ott már épp elég lett vóna. 1974-be fejeztem be a bábaságot, amikor nyugdíjba mentem. Dehát akkor már nem onnan, hanem a szülőotthonbul, Majsáról.

Az én időmbe otthon szültek az asszonyok. Otthon az ágyon. Régebben hallottam olyat, hogy nem fekszik le az ágyra. Nem akartam én, hogy a gyereknek baja lögyön, ha megszületik. És hogyha hirtelen kiesik az anyábul és ráesik a fejire? Eltörhet a nyakcsigolyája vagy mit tudom én, beszakadhat még a feje is. Nem engedtem meg, hogy állva szüljenek. Elsőbb nagyon idegenkedtek a szülőotthontól, nem is akartak bemenni. Vót egy asszony, akinek direkt megmondta az orvos, hogy ikrei lesznek, ne szüljön otthon. Megfogadta oszt, nem szült otthon, de mikor jöttek a fájások, akkor csak elküldte az urát elsőbb énértem. Akkor, elmentem. Hát mikor odaérek, hát sűrűn jönnek a fájások. Mit csináljak? Gyerünk az otthonba, mert ikrek lesznek. Akkor összecsomagoltunk mindent és fölültünk a kocsira. Én és az ura, az asszony meg feküdt hátul, és mikor Majsához három kilométerre vótunk, megszületik az egyik gyerek. Szerencsémre úgy született, hogy egy ház közel vót. Mondtam, most már álljon meg, hát valamit a gyerekkel csinálni kell. Meg ne fulladjon az anyjánál.

Akkor megállt. Mondom, menjen már ide be ehhez a házhoz, hozzon egy pohár vizet legalább az élesztőshez vagy valamihez, ugye köll a víz. Hát oszt bement, ki is hozott egy pohár vizet. Onnan is ballagott kifelé az asszony, de az nem mert odagytinni közel se a kocsihoz. Kijött, ahogy kiért a vízzel, akkorára születik a másik gyerek. Mind a kettő ott született. No most már gyerünk a szülőotthonba. Aszonta az asszony, ötét oda ne vigyék, a szülőotthonba. Hát hova vigyék? Hát vigyenek el az édesanyámhoz, aszongya, bent laknak Majsán, majd ű ott meglesz. Úgyis lett. Nem engedte magát bevinni, de költött oda az anyjáékhoz vinni. Ott vót egy hétig, aztán hozta az ura ki a tanyára újra.

Amikor úgy néztem, hogy koraszülött a gyerek, nem bírja ki azt, hogy a vasárnapot megérje, úgy látszott róla, azt mondta neköm a tisztelendő ott a templomba, ha azt látom, hogy az a gyerek nem tudja azt a keresztségöt megélni, akkó, aszonta, hogy csináljak neki keresztséget. Ha mégis meghalna a gyerek, akkó úgy eltemetik, mint hogyha pap keresztelte vóna meg. Én fölöltöztettem a kicsit, hogy meg ne fázzon — de sok vót ilyen — akkó szépen megfogtam, odatartottam a fejit a fürdőkád fölé, és egy pohár olyan kis langyos vizet rá, hogy ne fázzon meg attul se, és akkor mondtam: István, én téged megkeresztellek az Atyának, a Fiúnak nevében. Ammen.

Gyakran a szomszédasszonyt hívták el, akkor mikor rosszul vót az asszony, mert ugya bábaasszonyrul szó se lehetett arra kint a tanyavilágba. Akkor elhívták a szomszédasszonyt, hát persze, hogy nem fektette le az se,

75